A médiumok bővülésével, egyre több kereskedelmi reklám jelent meg, így ezek életünk kikerülhetetlen részévé váltak. Az idő haladtával egyre fiatalabb korosztályokat céloz meg a reklám. A gyerekek is egyre több időt töltenek a médiával.

Az Egyesült Államokban a hirdetők évi 12 milliárd dollárt költenek gyermek tévéreklámokra, és a gyerekek évente mintegy 40 000 hirdetést néznek meg. A gyerekek a legfogékonyabb célcsoport, az iskoláskor elérésével jutnak el az érettség azon fokára, amikor már nemcsak befogadók, hanem értelmezők is egyben. Éppen ezért igen kedvelt célcsoport a kisiskolás korosztály, hiszen az ekkor szerzett tapasztalatok határozzák meg erkölcsi értékrendszerük kialakulását.

570 ezer 5-9 éves gyerek nyolcszázmilliós havi zsebpénzzel, és havi sok milliárd forinttal, amit a szülők költenek rájuk. Előszeretettel használják a különböző médiumokat, és szeretik a reklámokat. Kevés ismeretük van a média működéséről, szüleik pedig magukra hagyják őket. Könnyű célpontok.

A gyerek több szempontból fontosak:

• Önálló fogyasztók, költik a zsebpénzüket
• Közvetett fogyasztók, szülővel teljesíttetik kívánságaikat
• Tanácsadók a vásárlásban
• A jövő piaca A reklámipar célja:
• Fogyasztásra ösztönzés
• Életfilozófia alakítása

A gyerekek igen fontos célcsoport, mivel belőlük lesznek a jövő fogyasztói, ezért a marketingesek mindent bevetnek, hogy elnyerjék kegyeiket. Tetszésüket kiváltani nehéz, elveszíteni viszont annál könnyebb. Így újabb és újabb reklámfogásokkal állnak elő. Például a Heinz pirosról zöldre változtatta a ketchup színét. Ez azonban olyan veszéllyel járhat, hogy a gyerekekből egyre igényesebb és kritikusabb fogyasztók lesznek.

A reklámok értelmezése - Áttekintés:

1,5 év: felismerik a hang és a kép kapcsolatát

2 év: reklámokhoz, műsorokhoz tudja kötni a zenét

5 év: nő a felfogóképessége

6 év alatt: nem tudnak különbséget tenni a reklámok és műsorok között, illetve az üzenet forrása tekintetében

7 év: felismerik a reklámokat, kialakul a realitás érzékük, kétségbe vonják a reklámok igazságtartalmát

7-8 év alatt: nem tudnak különbséget tenni a befolyásoló szándékok fajtái és a cselekvési minták között

9 év: Tv-érettség. „Gondolkodva nézés”

A gyerekek körülbelül 6 éves koruktól ismerik fel a reklámokat, azelőtt nem tudnak különbséget tenni a műsor és a reklám között. Azonban még ebben a korban sincsenek tisztában azzal, hogy a reklámok milyen céllal készülnek, mire akarják rávenni őket, és nem tudják értelmezni a reklámokat, tehát könnyen manipulálhatók.

A hatévesek egyharmada hiszi el azt, amit a reklám mond, ez az arány a 9 éveseknél már csak 10%. A gyerekek az életkor emelkedésével egyre kritikusabbak a reklámokkal szemben. A hirdetők gyakran alkalmaznak olyan technikákat a gyerekeknek szóló reklámokban, amely félrevezeti őket, kihasználja tudatlanságukat, ezért számos jogszabály szabályozza a gyerekeknek szóló reklámokat.

Gyerekek és a reklám

Engem nagyon elgondolkodtatott a fenti írás. Sajnos úgy látom én is, hogy a gyerekek és reklám mára egy teljes iparággá nőtte ki magát. A marketingesek a gyerekeket használják célcsoportnak, és a hatásos eszközök segítségével őket célozzák meg. Így elérik, hogy a szülő  megvegye az áhított - és sokszor teljesen haszontalan - játékokat.

Mi szülők mit tehetünk? Kontrolláljuk a kicsit TV előtt töltött idejét, és próbáljuk gyerekeinket felügyelni.

forrás: Nagy Tünde: A reklám hatása a 6-9 éves korosztályra

A következőkben olvashatjuk, hogyan gyógyítottak falun őseink. Nagyon érdekes, manapság jócskán megváltoztak a szokások, hiszen fejlődött az orvostudomány és a civilizált vilgában manapság mindenkihez eljutnak az orvosságok. Illetve a megelőzésnek nagy szerepe van, ezért szednek sokan vitamint, fokhagymakapszulát, q10 tartalmú táplálékkiegészítőket.

A GYÓGYÍTÁS IDEJE ÉS HELYE

A néphit szerint egyáltalán nem volt mindegy, hogy mikor és hol végezték a gyógyító erejű varázscselekvéseket. Természetesen volt olyan sérülés, melyet azonnal el kellett látni (pl. nyílt sebek, égés, forrázás), de a legtöbb esetben a hagyománynak megfelelően választották meg az időpontot és a helyszínt is (vö. Szendrey Zs. 1937a).

Így már eleve ismert volt az ún. szerencsétlen napok jegyzéke, amely egy 19. századi kéziratkönyvben maradt ránk, s amelyben leírták, hogy „kik Ezekben a megírt napokban születnek Erőtlen Betegesek lesznek és valósággal híjjasok és elebbeni egésségekre Vissza nem hozatnak…” (Ujváry 1960: 108).

Azonkívül nem minden nap volt alkalmas a gyógyításra, különösen nem az érvágásra, illetve a köpölyözésre (már a 16. századból ismerünk külön magyarországi használatra nyomtatott érvágó naptárat – Borsa 1958). A népi gyógyítás bizonyos mértékig megőrizte ezt a hiedelmet, amely általánosabban a nap és a hold járásával hozta összefüggésbe az egészség–betegség dolgait. (Érdemes megemlíteni, hogy a modern orvostudomány csak napjainkban figyel fel újra a beteg állapotának és a meteorológiai vagy kozmobiológiai jelenségeknek az összefüggésére.)

Feltehetően szintén analógiás elképzelések, illetve az ellentétpárok jelképteremtő erejének működését érhetjük tetten abban, hogy a hajnalt a tisztaság-kezdés, az estét az elmúlás-elfogyás képzetével kapcsolták össze. A napkelte segítően hathat, míg a nap {7-713.} lenyugvása, a hold feljövetele a betegség elküldésével párosul. A gyógyítás során szerepe lehetett valamikor az égtájaknak is, mert Zemplénben (Fonyban) 1959-ben még volt egy sárgaságra ráolvasó gyógyítóasszony, aki a beteget este arccal nyugat felé, reggel kelet felé ültette, és a fejét fogva olvasott rá a betegségre (Hoppál 1972: 76).

Fontosnak tűnik az égitestek szerepe (vö. Penavin 1975: 114), mert ezek ritmusa szabta meg a gyógyítás időpontját. A napról általában mint gyógyító, jóindulatú tényezőről emlékeztek meg a folklórgyűjtésekben (áldott nap – Berde 1940: 72, valamint Bosnyák S. 1980: 21–22), napszállta után hajnalig tart a betegségokozó „rossznak” ideje. Míg a hold változásaival – újból a hasonlóság elve alapján – hozták összefüggésbe a gyógyszer vagy gyógyítás hatásosságát. Zay Anna írta az 1700-as évek elején tanácsként orvosságos könyvébe:

„Ha Iffiú az Aszszony Ember ujságon éllyen az orvossággal, ha harmintz Esztendőn már fejül vagjon hold töltén, ha 40 Esztendő tájban Hold fogjtán kell élni az orvosságokkal, mert ha erre nem vigyászsz ezzel való élés nem használ…” (Zay 1979: XXIX).

Itt kell szólni a gyógyításban használatos mágikus számokról, amelyeknek alkalmazása erősíti a gyógyító hatást. Minden kultúrában vannak ún. szent számok (pl. 3, 4, 7, 9). A magyar népi gyógyításban a leggyakrabban a hármas szerepel. Rendszerint háromszor kell megismételni ugyanazt a gyógymódot (vagy bevenni az orvosságot): reggel, délben és este, vagy pedig napszálltakor, éjfélkor és kora hajnalban, vagy három egymást követő napon, ugyanabban az időben. A kilences mint a három többszöröse szerepel (pl. kilencszer olvastak rá az árpára, kilencszer kerekítették körül a kelést, kilenc bábut készítettek). A kilences a gyógyításban sokszor különféle tárgyakat, illetve minőségeket jelez (kilencfajta fű, kilenc sírról vett föld, kilenc házból származó liszt). A szent számok biztosította ismétlés fokozta a gyógyítás lélektani hatását, hiszen megfelelt a hagyományos hiedelemrendszer elvárásainak – ugyanakkor gyógynövények, szerek esetében ez természetes, hiszen ma is ilyen ritmusban szedjük modern gyógyszereinket.

A gyógyítás helye szintén jelentőséggel bírt a néphagyomány rendjében. A ház részei közül a tűzhely és a küszöb szerepelt a gyógyító cselekvések színhelyeként, mindkettő a külvilággal való közvetlen kapcsolata révén átmenetet képez a kinti és a belső világ között, ezért különösen alkalmasnak vélték a varázslatok színteréül. Ilyen volt a keresztút és a temető, ezeken az átmeneti területeken lehetett megszabadulni a betegségektől, másokra átadni, másokat megrontani (öntés, eldobott bábuk által).

A gyógyulás fontos helyszínei a búcsújáróhelyek voltak, melyek a hagyományos falusi életformában jelentős szerepet játszottak, nemcsak mint a vallási élet színterei, de mint a társadalmi kapcsolatok kiszélesítésének alkalma is. Ezenkívül a legtöbb búcsújáróhely mellett volt valamilyen „szent kút” (Csatka, Vasvár) vagy gyógyforrás, amelynek medencéjében megmossák fájós testrészüket (Andocs, Csatár, Bodajk), szemvíznek használják a búcsúszentlászlói kút vizét (Vajkai 1942: 129–130). A fájós lábú emberek előszeretettel keresik fel még napjainkban is a gyógyforrással rendelkező búcsújáróhelyeket (Szentkút, Heves m.), Andocson a ferencesek kertjében álló fűzfák kérgét tartják gyógyerejűnek (Vajkai 1942: 132). Jellegzetes búcsús szokás volt, hogy valamilyen személyes tárgyat vagy az alsóruha egy kis darabját ott kellett hagyni a kútnál (Szendrey Zs. 193 la; Wlislocki 1894).

A búcsújáróhelyeken szerezte be a nép azokat a tárgyakat, amelyeknek aztán gyógyító erőt tulajdonított. Mindenekelőtt a szenteltvizet (1968-ban a szerző még fényképezhetett szenteltvízzel való gyógyítást a gyimesközéploki búcsún), amit hazavittek, együtt más {7-714.} szentelményekkel (lásd Csefkó 1927), és különösen a viaszból öntött offereket (Bellosics 1908). A dunántúli búcsújáróhelyeken a negyvenes években még nagy mennyiségben árusították a viaszból készített fogadalmi tárgyakat. Ha valakinek fájt a lába, keze, szeme vagy a füle, akkor ilyen alakú viaszfigurákat vett. Ha a gyomrának volt baja, akkor béka alakú (Vajkai 1942: 135), ha a szíve, akkor szívet ábrázoló offert vásárolt. A viaszfigurákat ott hagyták a búcsújáróhely templomának oltáránál, mintegy felajánlották a gyógyulásért.

Vettek még ezenkívül különféle kisebb búcsúsemlékeket, nyakba akasztható amuletteket, melyeken a búcsújáróhely temploma és védőszentjének képe látható. Ezekről azt tartották, hogy mindenféle betegségtől, bajtól védik viselőjét. Így közvetve ezek is a népi gyógyítás tárgyainak számítanak.

Q10 és napjaink orvosságai

25 éves kor fölött szervezetünk csökkenő mértékben tud már csak q10-et előállítani. Elsősorban a szervezet energia ellátottságáért felel, ami kellemetlen, hogy 25 éves kor fölött már sokkal kevesebb termelődik testünkben. Emiatt, aki szeretne energikusabb lenni és még a szívére is oda akar figyelni, jó ha szed q10 tartalmú étrendkiegészítőt.

Szemben a múltbeli népi gyógyítással, az orvostudomány ma már a megelőzésre fekteti a hangsúlyt.

forrás: Népi gyógyítás

Mostanában egyre többet hallani az antioxidáns egészségmegőrző hatásairól és táplálkozásban betöltött magas szerepéről. Hoztam két receptet, két olyan ételről, melyeknek magas az antioxidáns tartalma.

Paradicsomlé tartósítása

A házilag készített paradicsomlé tartósítva télen is igen előnyösen használható. Ebben az esetben az átpasszírozott levet forraljuk 5 percig (nyersen átpasszírozott paradicsom esetén 10 percig), és töltsük csavaros fémkupakkal zárható lehetőleg sötétzöld színű üvegpalackokba, majd a Lecsókonzerválásnál illetve a dzsemeknél leírt módon szárazgőzben tartósítsuk. Ajánlatos kilogrammonként egy szál zellerlevelet vagy lestyánt is belefőzni, így télen már nem kell szárított fűszerekkel ízesíteni. (Az ínyencek egy ágnyi bazsalikomlevelet tesznek bele.) A beszerzésnél jó tudni, hogy 1 liter sűrű paradicsomlé előállításához kb. 1,2 kg nyersen kipasszírozott lédús paradicsom szükséges. Előfőzést igénylő keményebb paradicsomnál ez az érték kb. 1,3 kg. Befőzés céljára ne vásároljunk kemény húsú étkezési paradicsomot, mivel ez a fajta csak salátákba használható. A friss fogyasztásra szolgáló hosszúkás Lucullust teljesen érett állapotban sem lehet nyersen átpasszírozni, és jóval kevesebb lé nyerhető ki belőle, mint a nagy szemű, gömbölyű fajtákból. A konzervált paradicsomléhez ne adjunk vizet, hanem a felhasználás során hígítsuk fele mennyiségű vízzel ivólé sűrűségűre.

A rostos paradicsomlevet italként is fogyaszthatjuk. Érdemes minél gyakrabban inni, mert a hőkezelés gyógyerőt kölcsönöz neki. A molekuláris biológia szakemberei szerint a paradicsom színét adó likopin rendkívül intenzív antioxidáns hatásánál fogva védelmet nyújt a mell-, tüdő- és bélrák ellen. Ezen túlmenően koleszterinszint-csökkentő tulajdonsággal is rendelkezik, és gátolja az öregedési s leépülési folyamatokat. Hatását azonban akkor fejti ki igazán, ha főzve, illetve hőkezelve fogyasztjuk. A nyers paradicsomban a likopin csak kis mennyiségben található meg. Legnagyobb százalékos arányban a ketchup tartalmazza. Érdekességként megemlíthető még, hogy a botanikusok szerint a paradicsom gyümölcs, csak mi zöldségként használju

Áfonyadzsem

A teljesen érett kék áfonyát válogassuk át, és mossuk meg. Utána helyezzünk a húsdarálóba egy 6 mm átmérőjű lyukakkal ellátott tárcsát, és hajtsuk át rajta a megtisztított gyümölcsöt. A zúzalékot tegyük egy ismert űrtartalmú zománcozott fazékba, és a kb. 10 percig főzzük. Végül literenként 20 dg mézzel édesítsük. Több mézet nem érdemes hozzáadni, mert akkor elveszíti jellegzetes savas ízét, és a konzervgyári dzsemekhez hasonló, agyoncukrozott ragaccsá válik.

Vannak, akik egész bogyóból készítik ezt a dzsemet úgy, hogy kerámiatálban sütőbe helyezik, és addig hevítik, amíg levet enged, és összeesik. Előnye ennek a módszernek, hogy gusztusosabb lesz a dzsem; hátránya, hogy tovább kell főzni mint a zúzalékot, így sokat veszít az ízéből. Ismeretes még a tojásdad alakú vörös áfonya, de ez annyira savanyú, hogy önmagában nem fogyasztják, jobbára fagylaltokban, gyümölcskocsonyákban, likőrökben használják ízesítőként.

Gyakran összetévesztik a vörös áfonyát a tőzegáfonyával. Ennek oka, hogy szinte semmi különbség sincs köztük. A vörös áfonya a tőzegáfonya alfaja. A tőzegáfonya piros bogyói valamivel nagyobbak, mint a vörös áfonyáé, és ropogós húsa világosabb színű. A tőzegáfonya még a vörös áfonyánál is savanyúbb. Ezen úgy segíthetünk, hogy rövid időre a mélyhűtőbe rakjuk. Ettől a savassága megszelídül. Bogyói szintén jelentős gyógyhatással rendelkeznek. Antioxidánsokban igen gazdag, és csökkenti az érelmeszesedés, a szívinfarktus, a memóriazavar kialakulásának esélyét.

Húgyúti fertőzések kezelésre is kiválóan alkalmas. Jelentős mennyiségű C- és E-vitamint, valamint béta karotint tartalmaz. Egész évben használható, mert aszalva is forgalmazzák. A természetben nem gyűjthető, mert a vörös áfonyával együtt védett fajjá nyilvánították. Nálunk csak a rendszerváltás után, az egészséges táplálkozás jegyében kezdték el termeszteni az amerikai tőzegáfonyát. Ezt a fajtát sem fogyasztják nyersen. Kipréselt levét egészségmegőrzésre használják, de tortákat, süteményeket is díszítenek vele. Az ínyencek a joghurtok, desszerteket, turmix italok ízesítésére vásárolják. Szárítva a mazsolához hasonlóan használható.

Antioxidáns hasznai

Az antioxidáns, a megfoghatatlan anyag, melyről oly sok legenda kering. Amit a kutatók biztosra vesznek, hogy az antioxidáns véd a rákos megbetegedésektől és segít az öregedés folyamatát lassítani. Mindemellett erősíti az immunrendszert is. Ha még nem szedjük, menjünk el patikába és kérjük ki a patikus véleményét antioxidáns tartalmú étrendkiegészítővel kapcsolatosan.

forrás: Kun Ákos: Egészségkímélő Ételek Ínyenceknek

Folytatom ez előző bejegyzésemet, túra tanácsok és azon belül egészséges életmód témakörben. Sokszor tapasztalom, hogy sokan teljesen tapasztalatlanul és felkészületlenül vágnak neki a túráknak. Ezért itt van néhány jó tanács egy szakkönyvből:

Avagy, mire figyelj túrázásnál

1. Napozásnál is jobb óvatosnak lenni. A napszúrás elkerülhető, ha a fejet, nyakat, vállat betakarjuk (fehér, vagy világos színű sapka és ing). A túl erős nap rontja a szemet (különösen fehér, például hófödte, vagy homokos területeken, mert ezek a felszínek jól visszaverik a napsugarakat.) Használjunk napszemüveget, vagy simléderes sapkát, napvédő pántot (az orr védelmére - ha szükséges - orrvédőt).
2. Nyáron kerüljük a 11-15 óra között napozást (ilyenkor a legmagasabb bőrt károsító - bőrrákot is okozó - UV sugárzás).
3. Nyári melegben igyunk bőségesen folyadékot, hogy megfelelő mértékben tudjunk izzadni, s ezáltal hűtsük szervezetünket.
4. Romlott ételek fogyasztása kerülendő, elronthatja a túrát
5. Rovarok ellen is lehet védekezni! A kellemetlen rovarok megkeseríthetik a túra hangulatát, rontják közérzetünket, túrakedvünket. Próbáljuk megelőzni a kellemetlenségeket.

• Szúnyog ellen használhatunk riasztókrémeket és sprayt (Suku, Sano roll-on...). Segítheti a megelőzést a Polybé tabletta (napi 2x1) fogyasztása.
• Legyek, hangyák elkerülését segíti, ha nem hagyunk takaratlanul élelmiszert, kiürült dobozokat, ételmaradékot.
• Kullancs megelőzésére Polybé tabletta fogyasztása (2x1 naponta) segíthet. A kullancs fertőzést terjeszt, agyhártyagyulladást okozhat, ez megelőzhető védőoltással, de a Lyme-kórral szemben nem nyújt védelmet. Túrán leghatásosabb, ha állandóan ellenőrizzük egymást, mivel a fertőzés csak órák múlva következik be.
• Méh- és darázscsípés allergia (túlérzékenység) esetén vigyünk magunkkal Sandosten tablettát.
• Pihenőhely keresésnél ügyeljünk arra, hogy kerüljük a hangyabolyt, a darázsfészket.

• Zivatar, vihar, eső után a vizes, meredek felszínen nagyobb a csúszásveszély.
• Ha nincs esőház, barlang, sziklaüreg, ahova behúzódhatnánk az eső elől, haladjunk tovább, ne ácsorogjunk fa alatt, minél előbb kerüljünk tető alá és öltözzünk át.
• Villámlással szemben zárt erdőben védve vagyunk, de nyílt terepen nem szabad kiemelkedni a környezetből. Magas tárgyak (sziklafal, várrom, magányos fa) és távvezeték közelében ne tartózkodjunk. "Villámcsapás veszélyes" fák: az akác, a nyár, a tölgy, és a fenyő. Kevésbé veszélyes: a bükk és a gesztenye. Fémes tárgyaktól tartsuk magunkat távolabb. Ne rádiózzunk!
• Országúton közlekedve, ha nincs járda, zárt alakzatban nagyobb csoport esetén menetirány szerint, egyébként menetiránnyal szemben, az útpadkán haladjunk.

• Vízmosásokat nagy esőzések, hirtelen áradások után kerüljük!
• Mocsaras területeken óvatosan, bottal vizsgálódva haladjunk!
• Lejtőn sohasem szabad lefelé futni, baleset- és életveszélyes is!
• Lejtős hegyi ösvényeken, kopár hegyoldalakon fokozottan kell figyelni a kimozdítható kövekre, hogy az alattunk jövőt ne veszélyeztessük. Ha a kő mégis kimozdul és elindul a lejtőn, azonnal kiáltani, figyelmeztetni kell!
• Hosszabb megcsúszáskor a súlypontot helyezzük alacsonyra, guggoljunk le, esetleg le is ülhetünk.
• Meredek, sziklás hegyoldalon és keskeny ösvényeken ne kapaszkodjunk egymásba és a növényzetbe! Keressük a szálban álló, szilárd (nem törmelékes) kőzetet!
• Barlangba, sziklamászó helyre csak tapasztalt vezetővel menjünk!
• Fokozott óvatosság, elővigyázatosság szükséges: vadászterületek, katonai gyakorlóterek, repülőterek, lőterek, felhagyott- és működő bányák, valamint meddőbányák közelében.

Túravezető az egészséges életmód “szolgálatában”

Gyakran tapasztalom, hogy az emberek teljesen felkészületlenül indulnak túrázni, pedig az veszélyes is lehet. Nekem szerencsém van, mert ismerek túravezetőt, aki képben van egészséges életmód témakörben és nagyon komplex ismeretekkel rendelkezik az egész világról. Ő aztán tudja, mikor mit vigyek magammal, akár ruházatról, akár megfelelő életmódról van szó. Korábban egészséges életmód szakértő és életvezeteési tanácsadó volt, manapság túrákat vezet és ezzel segít a kirándulóknak.

forrás: Németh Imre - Némethné Katona Judit: Zöld kalandra fel!

Túrázni, kirándulni csak egészségesen lehet! Legfontosabb tehát, hogy megelőzzük az esetleges veszélyhelyzeteket és elhárítsuk azokat. Ha mégis baj van, fontos a nyugodt higgadt cselekvés. A legrosszabb és biztos, hogy a helyzetet csak tovább súlyosbítja, ha pánikba esünk, kapkodunk. Ezért kell felkészülnünk az elsősegélynyújtásra, a gyakrabban előforduló betegségek felismerésére, feladatainkra ilyen esetekben.

"Jobb félni, mint megijedni" - egészségügyi tanácsok

(Abécé sorrend szerint csoportosítva)

1. Állatokkal szemben célszerű az óvatosság! Szelíd, nyálzó rókáktól, vad kutyáktól és macskáktól óvakodjunk (veszettek lehetnek)! Állati tetemekhez ne nyúljunk (fertőzésveszély)! Viperaveszélyes helyeken (Hanság, Zempléni-hegység, Kiskunsági Nemzeti Park egyes részein, Belső-Somogy-Baláta-tó környékén) erős, magasszárú bőrcipőben túrázzunk, napsütötte meleg helyeken mielőtt leülnénk alaposan nézzünk körül! (Bár hazánkban több mint, 40 éve halálos baleset nem történt, jobb félni, mint ...) Kétéltűek (szalamandra, varangyfélék...) bőrmirigy mérgei szembe kerülve kötőhártya gyulladást okoznak, kerüljük ezek megfogását, amúgy is védett álltok!
2. Egyéni, "mindennapi" gyógyszereinkről (pl. cukorbetegség esetén) ilyenkor se feledkezzünk meg. Ha túlérzékenységre, allergiára hajlamosak vagyunk (csípések, penicillin érzékenység, asztma) erre is próbáljunk felkészülni, kérjük az orvos tanácsát és vigyük magunkkal a javasolt gyógyszereket.
3. Fürdés a szabadban nagyon kellemes, felfrissítő lehet, de vannak "szabályok", feltételek, ezeket be kell tartani!
1. Szabad- és természetes vizeinkben (folyók, tavak) csak kijelölt helyen szabad fürdeni!
2. Vízbeugrás felhevült testtel szívgörcsöt okozhat, ezért fokozatosan kell a vízhez "hűteni" testünket.
3. Ismeretlen vízbe felderítés előtt nem szabad ugrálni!
4. Végtagban jelentkező izomgörcs esetén hátrafekve kell a part felé úszni.
5. Tele gyomorral a fürdés rosszullétet okozhat.
4. Gombákról jó tudni: sokfélék lehetnek, kevés köztük a mérgező, ezeket viszont nagyon kell ismerni. (A leggyakrabban előforduló ehető és mérgező gombák bemutatása a II. kötetben található).
5. Egyéb tudnivalók:
1. Gombaételt csak frissen készítve szabad fogyasztani!
2. A gazdag rosttartalom nehezen emészthető, erősen terheli a gyomorműködést.
3. Egyéni érzékenység is előfordulhat.
6. Helyes légzéssel jobban beoszthatjuk erőnket. Minden túrán (gyalog-, magashegyi-, vízi-, kerékpáros-, sí...) orrlégzésre törekedjünk! Az orr a beszívott levegőt portalanítja, felmelegíti és párásítja. Ha ezek a hatások elmaradnak, kellemetlen garat- és légcsőhurut fejlődhet ki.
7. Illemhelyet illik készíteni és befedni! Félreeső helyen, vízfolyásoktól távolabb kis gödröt kell kotorni, majd a kiszórt földet visszahúzni, a kiszedett gyeptéglát visszahelyezni. A "széthagyott" ürülék nemcsak gusztustalan, undorító, de környezetszennyező és fertőzést terjesztő is! Hosszabb táborozás esetén állandó illemhely kijelölése (készítése) szükséges!
8. Ivóvízként csak rétegvízkútból (nyomós kútból), csapból, vagy foglalt forrásból származó vizet fogyasszunk! "Szennyező munkánk" eredményeként már valamennyi folyónk, tavunk, ill. talajvízkútjaink többségének vizét alkalmatlanná tettük közvetlen emberi fogyasztásra.
9. Kútnál, csapnál, foglalt forrásnál, ha van tiltó tábla, vizet nem szabad inni! A vizet fertőtleníthetjük, ha törlőruhán átszűrjük és felforraljuk, vagy forralás helyett fertőtlenítőt (neomagnol) és ízjavítókat is használhatunk. A verejtékezéssel elveszített ásványi anyagokat enyhén sós, citromos vízzel, vagy ásványvízpor vízben oldásával pótolhatjuk. Esővíz és hólé az ásványi sók hiánya miatt ivásra nem alkalmas.
10. Mérgező növények gombákon kívül is akadnak. Bogyót (pl. a vörös bogyók többsége mérges), magokat, gyökereket, leveleket, virágokat nem szabad szedni és fogyasztani, hacsak nem tudjuk biztosan, hogy ehetőek! Ha egy állat megette, még nem biztos, hogy az ember számára is ehető. Másképpen hat a méreganyag például a gerincesekre és a puhatestűekre, ugyanis a csigák számára a gyilkos galóca nem méreg!
11. Érintésre mérgező növény például a cserszömörce, és kellemetlen a nagy csalán. Halálosan mérgező növények:
1. a tiszafa, a gyűszűvirág, a bürök, a kutya-benge, ezek minden része mérgező
2. a fagyal és a nadragulya fekete, a magyal piros bogyói halálos mérgűek

Egészséges életmód és túrázás

Itt a nyár, és előkerülnek a túracipők, túra ruházat. Az egészséges életmód követői hisznek a testmozgás erejében. Nagyszerű lehet annak is egy-egy erdei séta, aki aktív pihenésre vágyik, és szeretne egy kis időt eltölteni távol a város zajától. Hiszen az egészséges életmód nem áll meg a megfelelő táplálkozásnál. Napjaink mozgásszegény életmódját ki kell egészíteni egy kis sporttal, alkalmankénti sétával-túrával.

forrás: Németh Imre - Némethné Katona Judit: Zöld kalandra fel!

Régi kedvenc a magyar mesék - A kis gömböc

Volt egyszer a világon, még az Óperenciás-tengeren is túl, egy szegény ember meg egy szegény asszony. Volt nekik három lányuk meg egy kis malacuk. Mikor a malacot már jól meghizlalták, vagy ahogy mondták, annyira, hogy kétujjnyi zsír volt a hátán, megölték. A húsát felrakták a füstre, a gömböcöt pedig felkötötték a padláson a legelső gerendára, a szelemenre. Ötőjüknek csak annyi volt a kis malac húsa, mint egy eperszem. Már az orja, nyúlja, feje mind elfogyott. Egyszer a szegény asszony ráéhezett a gömböcre, azt mondja hát a legöregebb lányának:

- Eredj csak fel, lányom, a padlásra, akaszd le a szelemen gerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg. Felmegy hát a lány a padlásra; amint a szelemenről le akarja vágni a gömböcöt, csak azt mondja az neki:

- Hamm, mindjárt bekaplak - S nem tréfált, hanem igazán bekapta. Lesték, várták odalenn a lányt a gömböccel, hogy jön-e végre. De biza nem haladt. Azt mondja hát az asszony a középső lányának:

- Eredj csak fel, lányom, a nénéd után, mondjad neki, hogy hozza azt a kis gömböcöt. Felmegy hát a másik lány is, szétnéz a padláson, de nem látja sehol nénjét. Azzal odamegy a kémény mellé, s le akarja vágni a kis gömböcöt, de az azt mondja neki:

- Már a nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak! Azzal szépen bekapta.

Odalenn csak lesi, csak várja a szegény asszony a lányokat. Mikor aztán megsokallta a várakozást, azt mondja a legkisebb lányának: - Eredj csak fel, lányom, hidd le már a nénéidet; azok az isten nélkül valók bizonyosan az aszalt meggyet szemelgetik. Amint felmegy a kislány a padlásra, azt mondja neki a kis gömböc:

- Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is bekaplak! S bekapta azt is.

Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol maradnak azok a lányok oly soká. Felment hát a nyújtófával, hogy majd lehívja őket, de úgy, hogy nem köszönik meg, mert elhányja a hátukon a bőrt. Amint felment, azt mondja neki a kis gömböc:

- Három lányod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! Azzal úgy bekapta, hogy még a kisujja se látszott ki.

Aztán a gazda, a szegény ember is, mikor már elunta várni a lányait meg a feleségét, felment a padlásra. Amint odamegy a kémény mellé; azt mondja neki a kis gömböc:

- Három lányod, feleséged már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! És nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta; de a rossz kócmadzag már nem bírt meg öt embert, hanem elszakadt, a kis gömböc pedig leesett; azután, hogy feltápászkodott, elkezdett gurulni, s gurult, gurult a garádicson a földre.

Amint a kiskapun kigurult, kinn az utcán előtalált egy csoport kaszáló embert, s azt az egész csoportot is mind egy szálig bekapta. Azzal gurult, gurult tovább.

Az országúton előtalált egy regemen katonát. Azokat is minden bagázsitól együtt bekapta. Megint gurult tovább.

Nem messzire onnan, az árokparton egy kis kanászgyerek legeltette a csürhét. A disznók szerteszéjjel cserkésztek, a kis kanászgyerek pedig ott ült az árokparton, s a bécsi bicskájával kenyeret, szalonnát evett. Odamegy a kis gömböc a kis kanászgyerekhez is, s azt mondja neki: - Már három lányt apjostól-anyjostól, meg egy csoport kaszás ember egy regement katonával együtt bekaptam, hamm, téged is bekaplak!

Hanem amint be akarta kapni, a bécsi bicska megakadt a kis gömböc szájában, az aztán kihasította. Csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára; a kis gömböcöt pedig otthagyták az árokparton kirepedve. Ha a kis gömböcöt a kis kanász bécsi bicskája ki nem hasította volna, az én kis mesém is tovább tartott volna!

Sikerkönyv a Rumini

A Rumini szerzője Berg Judit négy gyermek édesanyja, és rengeteg mesekönyv írója, a Pagony egyik legfontosabb szerzője.  A Rumini eddigi szerződi pályafutásának egyik legékesebb darabja. Saját bevallása szerint három lánya és kisfia nemcsak ihletője történeteinek, de néha ötletgazdáik is. Történeteit a tematikus szerkesztés és a világos megfogalmazás jellemzik, amit a gyerekek is könnyen megértenek, ám a felnőtteknek sem együgyű. Az Év Gyermekkönyve-díjat 2007-ben Rumini című könyvéért kapta meg.

Forrás: Illyés Gyula: A kis gömböc

Régi kedvenc a magyar mesék - A tűzmadár

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember s a szegény embernek három fia. Ennek a szegény embernek csak egy kicsi kertje volt, de ebben a kicsi kertben olyan gyönyörű szép rózsák termettek, hogy aki látta, megcsudálta. Volt abban a kertben egyéb virág is, olyan, amelyiknek az illatja hét mérföldre terjedt, olyan is, hogy ha valaki hozzányúlt, megcsendült s csengett, mint az aranycsengő. De nem sok öröme volt a szegény embernek ebben a sok szép, csodálatos virágban, mert éjnek idején berepült egy tűzmadár, akinek a tolla s a szárnya olyan volt, mintha lánggal égett volna, s mire észrevette magát a szegény ember, mire észrevették a fiai, egytől egyig lecsipkedte a virágokat, s vitte, a jó isten tudja, merre. Megpróbáltak mindent, hogy valami módon megőrizzék a virágokat. Próbálta a szegény ember, de vagy elaludott, vagy ha el nem aludott, a tűzmadár lánggal égő tolla egy percre, kettőre elvette a szeme világát. Sem meg nem lőhette, sem meg nem foghatta a madarat.

Ugyanígy járt a szegény embernek a két idősebb fia is. Akkor aztán Laci próbált szerencsét, a legkisebb fiú. Egy hétig a szemét le sem hunyta, de a tűzmadár nem jött el. Hanem a hetedik éjen egyszerre csak beröppent, s éppen arra a rózsabokorra szállott le, amelyik mellé Laci húzódott volt. Egyik kezével befogta a szemét, a másikkal a madár után kapott, de éppen csak egy toll maradott a kezében: a tűzmadár elrepült. Hát hiába, nem tudják megőrizni a rózsákat. Azt határozzák a legények, hogy elmennek hetedhét ország ellen, s addig meg sem nyugszanak, amíg valahol a tűzmadarat meg nem találják. Mennek, mendegélnek, s hetedik nap rengeteg erdőbe érnek, rengeteg erdőben egy virágos kertre találnak, ahol éppen olyan szép rózsák voltak, mint az ő kertjükben. A két idősebb legény nem állhatta meg, hogy be ne menjen a kertbe. Hiába beszélt Laci, bementek, s egyik bokorról rózsát szakasztottak. Hát uramteremtőm, abban a pillanatban megnyílik a föld, s kiugrik egy hétrőfös szakállú ember, megragadja a két legényt, szót sem szól, s viszi le magával az alsó világba.

Laci egyedül maradott. Nem tudta, mit csináljon, merre menjen a bátyjai után. Gondolta, majd csak valahogy elékerülnek, vagy így, vagy úgy. Ment tovább nagy búsan, s amint megy, mendegél, meglát egy rettentő magas sziklát, s annak a sziklának a hasadékában egy kardot. Odamegy, kihúzza a kardot, s íme, abban a pillanatban a kard után kiugrik egy hétfejű sárkány. No, Lacinak sem kellett több. Neki a sárkánynak, s addig vagdalkozik jobbra-balra, előre-hátra, míg a sárkánynak mind a hét fejét le nem vágta. A sárkánynak úgy ömlött a vére, mint a patak. Laci fogta magát, megmosakodott a sárkány vérében, s olyan erős lett, mint egy óriás. Akkor elindult be a szikla hasadékán, de még kettőt sem lépett, jön szörnyű morgással szembe az ezüstmedve. Megnézik egymást, összekapnak; ropogott a csontja mind a kettőnek, de Laci erősebb volt, s úgy vágta földhöz a medvét, hogy megnyekkent belé. Azt mondta a medve: - Látom, hogy erősebb vagy, te legény, hagyd meg az életemet, bizony nem bánod meg. Kívánj akármit, minden kívánságodat teljesítem. - Nem kívánok én egyebet - mondotta Laci -, csak vígy el a tűzmadárhoz. - Ülj fel a hátamra, viszlek. Felül Laci a medve hátára, azzal megiramodik az a rettentő nagy állat, vágtatott a szélnél sebesebben, még a gondolatnál is sebesebben, egyszerre csak megállott egy kacsalábon forgó gyémántpalota előtt, s mondotta Lacinak:

5 - Eredj, menj fel ebbe a várba, ott van a tűzmadár üvegkalickában.

Most alszik a várban mindenki, a király is, a katonái is, de úgy nyúlj bele a kalickába, hogy a kezed hozzá ne érjen, mert ha megcsendül, fölébrednek az emberek, s nagy bajba kerülhetsz. Fölmegy Laci a palotába, meg is találja az üvegkalickát. Nyitva volt az ajtaja. Bedugja a kezét, de egy kicsit mégis hozzáért, s akkorát csendült a kalicka, hogy egyszeriben talpon termett az udvarban minden ember. Összeszaladnak az emberek, megfogják Lacit, viszik a király elé, s jelentik, hogy mit akart ez a legény. - No - mondja a király -, most karóba húzathatnám a fejedet, de nem teszem, hanem még a tűzmadarat is neked adom, ha elhozod a vaskirály aranysörényű paripáját. Kimegy Laci, felül az ezüstmedvére, s mondja neki, hogy mit akar a tűzmadár gazdája. - Jól van - mondja a medve -, könnyen elhozhatod, ha megfogadod az én szavamat. Annak a paripának mindig hátán az aranynyereg. Azt mondom hát, hogy a nyereghez hozzá ne nyúlj, mert ha úgy alusznak, mint a fekete föld, akkor is fölébrednek, olyan nagyot csendül az a nyereg. Még el sem mondta jóformán ezt az ezüstmedve, már ott is voltak a vaskirály ajtaja előtt. A legények aludtak mind. Bemegy Laci az istállóba, eloldja a paripát a jászoltól, de amint vezette ki, hogy, hogy nem, hozzáért a nyereghez, s attól akkorát csendült, hogy egyszeriben fölébredtek a kocsisok, tolvajt kiáltottak, megfogták Lacit, vitték a király elé.

Azt mondta a király: - No, te betyár, karóba húzathatnám a fejedet, de nem teszem, hanem azt parancsolom, hogy indulj mindjárt Tündérországba, hozd el onnét a tündérkirály leányát, aki a palotának éppen az ötvenedik szobájában lakik. Felül Laci az ezüstmedve hátára, elvágtatnak Tündérországba, ottan felmegy a tündérkirály palotájába. Keresztülmegy negyvenkilenc szobán, egy lelket sem talált. Bemegy az ötvenedik szobába, s hát ottan ül aranylócán a tündér-királykisasszony, s amint meglátta Lacit, mindjárt felszökött az aranylócáról, s azt mondotta - úgy hallottam, mint ma: - Te az enyém, én a tiéd, ásó, kapa s a nagyharang válasszon el minket! Hiszen örült is, búsult is ennek Laci. Egy szóval sem merte mondani, hogy nem magának viszi a tündér-királykisasszonyt. Látta a medve Laci nagy szomorúságát, s mikor a vaskirály palotájához értek, azt mondta neki:

- Csak hagyjuk kint a királykisasszonyt, a többit bízd rám. Abban a pillanatban az ezüstmedve megrázkódott, s szakasztott olyan tündérleány lett belőle, mint a tündér-királykisasszony. Fölment a palotába, Laci meg az aranysörényű paripán elvitte a tündér-királykisasszonyt. De még oda sem ért ahhoz a várhoz, ahol a tűzmadár volt, már ott volt az ezüstmedve. Ott a vaskirály szeme láttára visszaváltozott medvének, s elnyargalt, mint a sebes szél. Örült Laci, hogy visszakerült az ezüstmedve, de most meg az aranysörényű paripát sajnálta a királytól. Szerette volna, ha a paripa is megmarad, s a tűzmadarat is megkapja. Az ezüstmedve eltalálta a gondolatját. Megrázkódott, s éppen olyan aranysörényű paripa lett, mint a másik. Az igazi paripa kint maradt a királykisasszonnyal, Laci meg fölvezette az ezüstmedvéből lett paripát a királyhoz.

Hej, örült a király! Egyszeriben odaadta a tűzmadarat kalickástul, mindenestül. De az ezüstmedvéből lett paripa csak azt várta, hogy Laci jó messzire nyargaljon a tűzmadárral. Visszaváltozott medvének, s ott hagyta a királyt. Éppen abban az erdőben érte utol Lacit, ahol a bátyjait a hétrőfös szakállú ember levitte az alsó világba. - Van-e még a szívednek valami kívánsága? - kérdezte a medve. - Nincs egyéb, édes medvém, csak az az egy: szabadítsd meg a bátyáimat. Ahogy ezt mondta, az ezüstmedve nagyot dobbantott a lábával, megnyílt a föld, s hopp, eltűnt. De még egy óra sem telt belé, kiugrott a föld alól: ott ült a hátán a két legény. Most már szépen hazamehettek. Velük ment az ezüstmedve is. Többet el sem eresztették, mint az édestestvérüket, úgy tartották. A tűzmadár többet nem pusztíthatta el a rózsákat, s a drága szép virágokkal tenger kincset szereztek. Olyan gyémántpalotát épített Laci, hogy abban.

Rumini a legjobbak közt

Kincskereső Kisködmön, A kőszívű ember fiai, Pál utcai fiúk – kötelező olvasmányok általános iskolásoknak. Lehet szeretni és nem szeretni őket, de elolvasni muszáj. De van olyan kötelező darab, amit mindenki szívesen olvas? Igen, a Rumini!

Rumini a magyar meseirodalom emlékezetes alkotásává vált, sok olvasni szerető kiskamasznak okoz felhőtlen kikapcsolódást, és sok olvasni (még) nem szerető kiskamasszal szeretteti meg az olvasást. Ezért is tüntette ki év könyve díjjal a Nemzetközi Gyermekkönyv Tanács néhány évvel ezelőtt.

Forrás: Benedek Elek: A Tűzmadár

A valódi szabadság akkor kezdődik, amikor szabad tudsz lenni valamiért. Amikor énekled a dalt, táncolsz, ünnepelsz és elkezdesz túlcsordulni. Ez az együttérzés.

Az ember, szenvedésben él. Amikor az elme eltűnik, a szenvedés átalakul együttérzéssé. A kínszenvedés azt jelenti, hogy egy koldus vagy, kolduló tálkával; mindenkitől egyre többet és többet kérsz, kihasználsz másokat. A kapcsolataid semmi másról nem szólnak csak a többiek kihasználásáról – fortélyos eszköz mások tulajdonlására, nagyon okos stratégia a dominanciára.

Ha a fejedben élsz, szenvedésben, az egész életed erőpolitika; még a szereteted is, a jótetteid, a humanitárius munkád is semmi egyéb, mint erőpolitika. Mélyen belül, él a vágy, hogy mások felett hatalmat gyakorolj. Mikor az elmétől megszabadulsz, ugyanaz az energia, együttérzéssé válik és minden teljesen új fordulatot vesz.

Ez már nem koldulás, császárrá válsz, elkezdesz adni. Ekkor mondhatod, hogy van valamid – ami mindig is meg volt, de az elme miatt nem voltál tudatában. Az elméd úgy működött, mint a sötétség körülötted, nem voltál tudatában a benned lévő fénynek.

Az elme egy koldus illúzióját hozta létre, miközben egész idő alatt császár voltál. Az elme egy álmot gyártott, a valóságban sohasem volt szükséged semmire. Már minden adott volt. Minden, amire szükséged van, amire csak szükséged lehet már adott.

Isten benned van, de az elméd miatt – az elme: álom, vágy – soha nem nézel befele, csak rohansz kifele. Önmagad háttérben tartod, figyelmed pedig a külvilágra irányítod, erre összpontosítasz. Az elme mindig erről szól: a szemeinket a külvilágra függeszteni.

Meg kell tanulni a figyelemnek ezt az irányát megváltoztatni. – szabadabbá, kevésbé merevvé, plasztikusabbá tenni, hogy befelé tudjon fordulni. Ha egyszer már megláttad ki vagy, a koldus eltűnik. Tulajdonképpen sohasem létezett, csak egy álom volt, egy idea. Az elme hozza létre minden gyötrelmedet.

Ha az elme eltűnik, vége a gyötrelemnek - történetesen tele vagy energiával. Az energiának pedig szüksége van a megnyilvánulásra, a megosztásra; szeretne dallá, tánccá, egy ünneppé válni. Ez az együttérzés: elkezdesz megosztani.

forrás: Osho: A bölcsesség könyve

Rumini, a magyar kisegér

Az állatmesék nem csak mosolyt csalnak a picik arcára, hanem meg is szeretteik velük szőrös barátainkat. A Rumini pedig még az állatmesék között is igazán különleges, hiszen nem csak hogy „magyar gyermek”, de még a kötelező olvasmányok közé is belekerült, ami igazi felüdülés a sokat vitatatott választék között. Erről eszembe jutott egy régi nagy kedvencem, mely még ma is mosolyt csal az arcomra, jöjjön most egy részlet a Dzsungel könyvéből!

A Dzsungel Törvénye a legrégibb törvény az egész világon. Szó van abban jóformán mindenről, ami a Dzsungel Népével megeshetik. Olyan tökéletes, amilyenné csak az idő és a szokás tehet egy törvénykönyvet. Tudjátok, hogy Maugli életének nagy részét a szioni farkascsapatban töltötte, s Balútól, a Barna Medvétől tanulta a Törvényt. Balú mondotta neki, amikor a fiú unni kezdte az örökös parancsokat, hogy a Törvény olyan, mint egy óriási Kúszónövény: mindenkit befon, senki sem menekülhet előle.
- Ha majd olyan öreg leszel, mint én, testvérkém, meglátod, hogy legalábbis egy törvénynek az egész Dzsungel engedelmeskedik. S az nem lesz valami gyönyörűséges látvány - mondta Balú. Ez a beszéd Maugli egyik fülén bement, a másikon kijött: mert olyan gyerek, akinek egészélete evéssel meg alvással telik el, semmivel sem törődik, amíg valóban ott nem áll a szeme előtt. De aztán valamelyik esztendőben igaza lett Balúnak, s Maugli látta, hogy a Törvénynek az egész Dzsungel engedelmeskedik.

Akkor kezdődött a dolog, amikor egyszer majdnem egészen elmaradtak a téli esőzések, Ikki,a Tüskésdisznó egy bambuszbozótban összetalálkozván Mauglival, elmondta neki, hogy a vad
yamgyökerek kiszáradóban vannak. Azt pedig mindenki tudja, hogy Ikki nevetséges módon
válogatós étel dolgában, s csak azt eszi meg, ami a legjobb, legérettebb. Maugli tehát felkacagott, s azt kérdezte:
- Mi közöm nekem ehhez?
- Most még nem sok közöd van hozzá - mondta Ikki mereven, kellemetlenül rázogatva a tüskéit -, hanem később... azt majd meglátjuk. Szoktál-e még beleugrálni a mély vízbe a Méhek Sziklája alatt, testvérkém?
- Nem. Az a bolondos víz egészen kiszárad, s nekem semmi kedvem, hogy betörjem a fejemet
- mondta Maugli, aki akkoriban szentül hitte, hogy egymagának annyi esze van, mint öt dzsungellakónak együttvéve.
Elég kár, egy kis repedésen talán menne belé valami bölcsesség. - Ikki gyorsan összegömbölyödött, nehogy Maugli meg találja cibálni a bajuszát. Maugli pedig elmondta Balúnak Ikki szavait. Balú igen komoly arcot vágott, s félig-meddig magában dünnyögte:
- Ha magam volnék, most más vadászterületet keresnék, mielőtt még a többiek gondolkodóba esnek. De hát idegen helyen verekedéssel szokott végződni a vadászat, s még bántani találnák az emberkölyköt. Várjunk, s lássuk, hogyan virágzik a móva-fa.
De azon a tavaszon egyáltalán nem virágzott a móva-fa, amelyet Balú annyira szeretett. A zöldes-sárgás hamvas virágokat már születésük előtt megölte a hőség, s csak egy-két rossz illatú szirom hullott le a fáról, amikor Balú hátsó lábaira állt, és megrázta. Aztán a szörnyű forróság lépésről lépésre kúszott be a Dzsungel szívébe. Előbb sárgára aszalta, aztán barnára, végül feketére. A szakadékok martján a zöld kúszónövények halott, töredezett, összevissza görbült szálakká égtek; a rejtett tavacskák kiapadtak, és a föld keményre sült körülöttük, széleiken úgy megmaradt az utolsó kis lábnyom is, mintha acélba metszették volna; a dús nedvű élősdi növények lehulltak a fákról, amikre felkapaszkodtak, s ott haltak meg a tövükben; a kiszáradt bambusz zörgött a forró szélben, s a Dzsungel legmélyén a moha lehámlott a fák törzséről - oly csupaszon, oly forrón álltak ott, akárcsak a remegő kék görgetegkövek a folyó medrében.

A madarak meg a majmok már korán elköltöztek észak felé, mert tudták, mi következik; az őzek, a vaddisznók messzire kitörtek a lesült szántóföldekre, s akárhányszor ott pusztultak el az emberek szeme láttára, akik maguk is gyöngék voltak ahhoz, hogy megöljék őket. Csil, a keselyű ottmaradt, meghízott, mert dögben nem volt hiány, s minden este hordozta a híreket a vadaknak, akiknek nem volt már erejük, hogy új vadászterületet harcoljanak ki maguknak.
Elmondta nekik, hogy háromnapi járásnyira mindenfelé megölte a Dzsungelt a nap.

Maugli, aki sohasem ismerte az igazi éhséget, végül is állott, háromesztendős mézre fanyalodott, amit elhagyott sziklaodúkból kapart ki. Ez a méz fekete volt, mint a kökény, s poros a kiszáradt cukortól. Vadászott a fák kérge alatt mélyen elrejtőző rovarlárvákra is, s elrabolta a darazsak frissen kikelt fiókáit. Az erdő minden vadja csupa csont és bőr volt; Bagira hármat is megölhetett egy éjszaka, akkor sem lakott jól. De a víz hiánya volt a legnagyobb baj; mert a Dzsungel Népe ritkán iszik, de akkor aztán nagyot.

Rumini: kis egér-nagy kaland

A Rumini nem más, mint egy kisegér lehetetlenül izgalmas és fordulatos kalandja, mely egészen biztosan lebilincsel kicsiket és nagyokat. Rumini már önmagában is egy végtelenül szeretnivaló kisegér, vakmerősége által pedig csak még inkább belopja magát a gyermekek szívébe. A Rumini tökéletes iskolai kereteik között és estimese gyanánt is!

Forrás: Rudy Kipling - A Dzsungel könyve

A mozgásfejlesztés fontossága

A mozgásfejlesztés számtalan területe különíthető el. A következőket a közelmúltban olvastam és nagyon hasznosnak találtam, szerintem minden szülőnek fontos ezekkel a területekkel tisztában lennie, hogy hatékonyan tudja segíteni csemetéje fejlődését.

Mozgáskoordináció: A mozgások optimális, célszerű tér- és időbeli végrehajtása, a működő és a fixáló izmok működésének összehangolása. A szabályozó folyamatok révén valósul meg, amely a kisagy és a prefrontális kéreg működésén alapul. A szabályozó folyamatok feltétele, hogy az elővételezett mozgásprogram (a korábban elsajátított mozgások idegrendszeri lenyomata) azonosságot mutasson a végrehajtott mozgáscselekvéssel. Amennyiben a külső és belső visszajelzések alapján eltérést észlelünk a mozgásterv és a tényleges cselekvés között, képesek vagyunk a cselekvés korrekciójára. Ez a működés a reafferentáció (visszajelentés). A szabályozó folyamatok a mozgáskoordináció részfolyamataival magyarázhatók. Ezek: az érzékszervek információfelvevő és -feldolgozó tevékenysége által a mozgásfolyamat programozása és elővételezése, vezérlő impulzusok küldése a megfelelő izomcsoportokhoz, a mozgás végrehajtása során visszajelentés a mozgás lefolyásáról, összehasonlítás az elővételezett mozgásprogrammal (korrekció). A koordináció szintje lemérhető a mozgásos feladat végrehajtásának minőségében, a gazdaságosságában, csiszoltságában és a mozgástanulás eredményességében. Szenzomotoros koordináció, szenzomotoros periódus, szenzomotoros tanulás.
Mozgásérzékelés: A mozgásérzékszerv anatómiailag szerteágazó receptorai valamennyi izomban, ínban, szalagban és ízületben megtalálhatók. Vezetőpályáinak, a megfelelő idegrostoknak nagy a teljesítményük, vezetőképességük, vezetési gyorsaságuk. Áteresztőképességük lényegesen növelhető, eltérően más érzékszervek információs csatornáitól. A receptorok közvetlenül a mozgásszervekben helyezkednek el, közvetlenül jelzik a mozgásfolyamatot. Ennek következtében a többi érzékszerv felett állnak. A többiek csak viszonylag nagy elmozdulás, mozdulat esetén képesek felfogni a jelzést, míg a proprioreceptorok az éppen kezdődő feszülést és az izom alacsony tónusváltozásait is képesek jelezni A mozgásérzékelés ezenkívül kiterjed a környezetre: a társra, ellenfélre, tárgyra. Ez főként akkor történik meg, ha a társ vagy tárgy ellenállást fejt ki velünk szemben, vagy vezetésünkre van bízva (páros táncok). A táncoló pár partnerének reakcióiról, annak mozgási előkészületeiről, főként mozgásérzetek alapján vesz tudomást (természetesen nem verbális jelek is érvényesülnek. Tapintás A tapintási érzékszerv receptorai a bőrben vannak. Ezek olya információkban jelentősek, amelyek a környezettel való közvetlen kapcsolatból fakadnak. A tapintási és a mozgásérzékelés nehezen szétválasztható, mert fedik és felváltva kiegészítik egymást. A receptorok elhelyezésében mutatkozó közeliség miatt a tudatba jutó információk egybefolyhatnak. Ez segíti elő azt, hogy a központi projekciós mezők is szorosan egymás közelében helyezkednek el. Mindkét érzékszerv sajátossága, hogy az információk csak mechanikus erőhatások, mozgások, mozgásos akciók által jönnek létre, olyanok által, amelyek az organizmust túlnyomórészt kívülről érik.

Egyensúlyérzékelés Az egyensúlyi érzékelés a kutatásban mellékesen kezeltetik. A vesztibuláris jelzések révén állandó jelzések haladnak a fej helyzetéről a magasabb központokba. Információt kapunk a mozgások irányáról és gyorsulásáról is. A térbeli tájékozódást látási, kinesztetikus és tapintási információk segítik elő. Az egyensúlyérzékelés szerepét részesedését a mozgáskoordinációban még nem tisztázták teljes bizonyossággal. Ismertek olyan negatív hatások, amelyeket a vesztibuláris jelzések váltanak ki. Pl. a rossz fejtartást okozó reflexek, s ennek következtében összkoordinációs zavarok, jelentkeznek. Jelentős szerepet kell tulajdonítanunk neki a táncos mozgáskoordinációban.

Látásérzékelés A látási és hallási érzékszervek receptorai olyan jelzések felfogására is képesek, amelyek forrása nem érintkezik közvetlenül a receptorral, fény-, illetve hanghullámok iktatódnak közbe. Látással kapunk információt mások mozgásáról (Ez fontos akkor, ha a táncos mások mozgását leutánozza, lemintázza. A vizuális mintainformáció azonban csak egy részét fogja át a látási érzékszerv információ tartalmának. Ezért nem szabad a vizuális információnak egyedülállóan nagy szerepet tulajdonítani, illetve a saját mozgásról befutó egyéb jelzéseket elhanyagolni. A saját mozgásról, a mozgáskezdetről, a kiindulóhelyzetről direkt információt kap a táncos, de a mozgásvégrehajtásról kapott látási információk részlegesek. Ezek tájékozódó jellegűek. A látási információk a látótér korlátai miatt leszűkítettek, a kar és a láb mozgása optikus ellenőrzés alatt tartható. A kezdőknél rendkívül fontos a vizuális információ. A tanulási folyamatban akkor sokasodnak a koordinációs hibák, problémák, amikor az egyébként vizuális minta nem hasonlítható össze a saját mozgásról érkező információkkal. Ezért a táncban is fontos szerepe van a közvetett információknak, amelyek mindenek előtt a környezetet közvetítik (a térhez, partnerhez, eszközhöz való viszony). A mozgáskordinációban lényeges vizuális információkat nem kizárólag csak a központi látás útján szerezzük be. Látóterünk jóval nagyobb az éleslátás terénél. Az innen érkező, gyakran homályos információk azonban gyakran jelentősek lehetnek. Számos környezeti tényezőt perifériális látással ellenőrzünk. De ezeknek bele kell tartozni a központi látással kapott információk rendszerébe.

Hallásérzékelés A táncban a mozgásvégrehajtás szempontjából közvetlenül felhasználható hallási jelzések információértéke jelentős. A zene, a tánc dinamikája, díszítményei által keltett hanghatások lényeges információt adnak a mozgáskoordináció számára. A mozgás dinamikáját alátámasztó hallási impulzusok főleg didaktikai okokból jelentősek, s a koordináció kialakulását segíthetik. A dinamikailag hangsúlyos jelek főként hangforrásokhoz tartoznak, de lehetnek hangsúlyos verbálisak is. A döntő, hogy ezek a mozgás „időbeli - dinamikai” jellemzőit erősítsék, koordinálják.

Miért jó a mozgásfejlesztés?

A gyermekek megfelelő fejlődéséhez szükség van a mozgásfejlesztés jótékony hatására. A mozgásfejlesztés elengedhetetlenül fontos a nagy mozgások összerendezettsége, a rugalmasság, egyensúly fejlesztése terén. A mozgás koordináció megalapozásában és a testvonal keresztező gyakorlatok végzésében is szerepet játszik a mozgásfejlesztés.

Forrás: Antal László: SZÖVEGGYŰJTEMÉNY