A valódi szabadság akkor kezdődik, amikor szabad tudsz lenni valamiért. Amikor énekled a dalt, táncolsz, ünnepelsz és elkezdesz túlcsordulni. Ez az együttérzés.

Az ember, szenvedésben él. Amikor az elme eltűnik, a szenvedés átalakul együttérzéssé. A kínszenvedés azt jelenti, hogy egy koldus vagy, kolduló tálkával; mindenkitől egyre többet és többet kérsz, kihasználsz másokat. A kapcsolataid semmi másról nem szólnak csak a többiek kihasználásáról – fortélyos eszköz mások tulajdonlására, nagyon okos stratégia a dominanciára.

Ha a fejedben élsz, szenvedésben, az egész életed erőpolitika; még a szereteted is, a jótetteid, a humanitárius munkád is semmi egyéb, mint erőpolitika. Mélyen belül, él a vágy, hogy mások felett hatalmat gyakorolj. Mikor az elmétől megszabadulsz, ugyanaz az energia, együttérzéssé válik és minden teljesen új fordulatot vesz.

Ez már nem koldulás, császárrá válsz, elkezdesz adni. Ekkor mondhatod, hogy van valamid – ami mindig is meg volt, de az elme miatt nem voltál tudatában. Az elméd úgy működött, mint a sötétség körülötted, nem voltál tudatában a benned lévő fénynek.

Az elme egy koldus illúzióját hozta létre, miközben egész idő alatt császár voltál. Az elme egy álmot gyártott, a valóságban sohasem volt szükséged semmire. Már minden adott volt. Minden, amire szükséged van, amire csak szükséged lehet már adott.

Isten benned van, de az elméd miatt – az elme: álom, vágy – soha nem nézel befele, csak rohansz kifele. Önmagad háttérben tartod, figyelmed pedig a külvilágra irányítod, erre összpontosítasz. Az elme mindig erről szól: a szemeinket a külvilágra függeszteni.

Meg kell tanulni a figyelemnek ezt az irányát megváltoztatni. – szabadabbá, kevésbé merevvé, plasztikusabbá tenni, hogy befelé tudjon fordulni. Ha egyszer már megláttad ki vagy, a koldus eltűnik. Tulajdonképpen sohasem létezett, csak egy álom volt, egy idea. Az elme hozza létre minden gyötrelmedet.

Ha az elme eltűnik, vége a gyötrelemnek - történetesen tele vagy energiával. Az energiának pedig szüksége van a megnyilvánulásra, a megosztásra; szeretne dallá, tánccá, egy ünneppé válni. Ez az együttérzés: elkezdesz megosztani.

forrás: Osho: A bölcsesség könyve