A következőkben a mozgásfejlesztés témát szeretném folytatni. Az alábbiakban az embert kerek egészként kezelik, mely alapján a mozgás kihat a személyiség alakulására, és fordítva is:

A gyermek fejlődésének folyamatában a mozgásfejlődés csak az egyik olyan terület, mely a személyiség kialakulását befolyásolja. E folyamat már a születés előtt elkezdődik, különösen intenzív szakasza a születéstől 10–12 éves korig tart. Ebben az időszakban a mozgás a külvilággal történő kapcsolattartásnak az eszköze, általa fejlődnek a szervek, szervrendszerek (pl. az idegrendszer, az ízületi, a csont- és izomrendszer). A kifejtett hatás kétirányú, mert a mozgások végzése közben fejlődő ideg- és mozgatórendszer újabb és bonyolultabb mozgások elsajátítását teszi lehetővé. Lényegében a mozgatórendszert célzó fejlesztés/fejlődés olyan pszichés funkciójavulásban is szerepet játszik, melynek a későbbi optimális gondolkodási képesség kialakulásában pótolhatatlan szerepe van.

Demeter a következőket állapítja meg: „A testi tényezők mellett minden esetben figyelembe kell venni a gyermekek pszichikai és intellektuális fejlettségét. A gyermekek fejlettségi szintjének átfogó megítélése tehát három fő szempontot foglal magába: a morfológiai, az élettani és a pszichológiai szempontot. A gondolkodás és intelligencia nagymértékben hozzájárul a mozgások tökéletesedéséhez, ez pedig olyan kijelentés, amely fordítva is igaz. Az ügyesség fejlődik, és a gyermek fejlődésével párhuzamosan tökéletesedik. Minél jobb az elvégzendő mozgás megértése, annál korrektebb a végrehajtás. Ennek a fejlődésnek a keretein belül egy pozitív visszacsatolás lép fel: a testnevelés, sporttevékenység és mozgásfejlesztés folyamatában korrektül végrehajtott mozgások és gyakorlatok pozitív hatással vannak mindazokra a területekre, amelyeken az érintett pszichikai folyamatok lejátszódnak. A testkultúrának és sportnak az agyféltekékre gyakorolt pozitív hatását a szenzibilis impulzusok trophikus hatásában látjuk, ami azt jelenti, hogy az aktív testrészek aktivizálják az agykéreg anyagcserefolyamatait, és biztosítják azoknak az agyterületeknek az ingerelhetőségét, amelyek a mozgások ellenőrzésében és vezérlésében részt vesznek, és nem elhanyagolható a pszichikai folyamatok stimulálása sem.”

A fenti idézetet tartjuk a mozgás általi gondolkodásfejlesztés élettani alapjának.

Ha az ember fejlődésének a korai szakaszában a fejlesztés minden területen kiegyensúlyozott és töretlen, akkor a mozgásfejlődés és az általa kiváltott ingerek is hozzájárulnak az agy hierarchikus fejlődéséhez, amelynek a végeredménye egy elvárható szintű személyiségfejlődés. Ezt lehet megtámogatni szakember és mozgásfejlesztés segítségével.

Abban az esetben azonban, ha ezt a folyamatot akár a szülés közben bekövetkezett trauma, vagy későbbi betegség, akár a gyermek mozgáslehetőségeit korlátozó objektív vagy szubjektív tényező gátolja/akadályozza, olyan személyiségfejlődési – viselkedési zavar, tanulási nehézség – probléma alakulhat ki, melyen utólag a fejlesztők mozgásfejlesztés terápiával kísérelnek meg javítani. Abban az esetben, ha időben felismerhetővé válik a fejlődési lemaradás, akár maradéktalanul javítani lehet a gyermek helyzetén (8–10 éves korig, mások szerint akár 16 éves korig is) mindaddig, amíg idegrendszerének plaszticitása lehetőséget biztosít a fejlesztésre.

Nem elhanyagolható kérdés, hogy mikor és hogyan lehet azt megállapítani, hogy a gyermek valóban fejlődési lemaradásban van. Sok esetben még a szülő is csak gyaníthatja a problémát. Továbbá a gyermek mentális fejlettsége sem teszi lehetővé az esetleges vizsgálatra értékelhető válasz adását. A hosszabb megfigyelési idő alapján történő diagnózisra először körülbelül a gyermek ötéves kora körül van lehetőség, amikor aktuálissá válik a gyermek iskolaérettségének megítélése. Kritikus esetben ennek vizsgálatára erre szakosodott pszichológusok és pedagógusok bevonásával kerülhet sor. Törekvések vannak az iskolaérettség megállapítására alkalmas, egyre egyszerűbb módszereinek kidolgozására. Lakatos K. szerint az iskolaérettség vizsgálatára az általa kidolgozott állapot- és mozgásvizsgáló teszt 5 éves kortól már elvégezhető, ha nem az értelmi akadályozottság a vezető diagnózis. Erre ebben az életkorban azért kerülhet sor, mert a gyermek mentális fejlettsége lehetővé teszi a személyiség érettségét vizsgáló tesztek korrekt végrehajtását, adekvát válasz adását, mivel a tesztben „nincsen szükség a gyerek verbális együttműködésére...”

Elfogadott vélemények szerint a születéstől 6 éves korig az értelmi és a mozgásfejlődés közvetlenül kiegészítik egymást. Az egyikben elért teljesítmény szoros összefüggésben van a másikkal. A tanulási problémás gyermekek terápiás célú foglalkoztatásában vezető helyet foglal el az iskolás korig kimaradt mozgások utólagos fejlesztése, azaz a mozgásfejlesztés terápia. Ezzel azoknak az agyi struktúráknak a működési rehabilitációja történik meg, melyek korábban valamilyen oknál fogva elmaradtak.

A nagyobb óvodások foglalkoztatására már jellemző az alapkészségeket igénylő tevékenység alkalmazása. Ügyességüket, önállóságukat fejlesztik az egymást kiszolgáló tevékenységek (pl. napos beosztás), a konstruáló játékok, a barkácsolás. Az óvodai barkácsolás bevezetése gazdagítja a gyermekek alkotótevékenységét, amelyek ezáltal önállóbbá, dinamikusabbá, bonyolultabbá váltak. A barkácsolás pozitív hatással van a kitartás, a megfigyelés, a tartósabb érdeklődés és számos más pszichikus sajátosság fejlődésére.

Mozgásfejlesztés és agytorna technikák

„Tudjuk, hogy agyunk mozgatja a testünket. De vajon visszafele nem működik ez a kapcsolat? Testünk mozgása nem tudja-e bekapcsolni agyunk egyes részeit? Mi, az Edu-Kinesztetikában úgy gondoljuk, hogy minden gyermek viselkedését alapvetően meghatározzák – akár pozitív, akár negatív értelemben – testének mozgásai, vagy éppen ezeknek a mozgásoknak a hiánya, az idegrendszerükben lévő gátaktól függően”. A mozgást alkalmazó oktatás kifejlesztője csodálatra méltó eredménnyel alkalmazta az agytorna technikákat a tanulási nehézséggel küzdő gyerekeknél. Azt, hogy minden vonatkozásban hatékonyabban működjön az agy, az agykutatás elméleti eredményeinek felhasználásával, meglepően egyszerű, kevés időt igénylő mozgások segítségével érik el. Így napjaink mozgásfejlesztés feladatai egyre hatékonyabbak, és ütemes javulás tapasztalható.

forrás: Király Tibor – Szakály Zsolt: Mozgásfejlődés és a motorikus képességek fejlesztése gyermekkorban