Az Európai Unió országaira az utóbbi években több népesség-előreszámítás is készült. Az Eurostat forgatókönyvei (2001) mellett az ENSZ kétévenként (legutóbb 2002-ben) megjelent világnépesség prognózisai tájékoztatnak a statisztikai megfigyelések és a tudományos vizsgálatok alapján kimunkált jövőképről. A demográfiai előrejelzések – tárgyának természeténél fogva – kü- lönösen hosszú távot fognak át, hiszen a népesség kicserélődése igen lassú folyamat.

A leginkább sokkoló eredmény az, hogy az Európai Unió régebbi 15 tagállamának együttes népességszáma 2050-re a mostani 376 millióhoz képest 341 és 424 millió fős intervallumban várható, tehát középértéken növekszik. Egyáltalán nincs szó tehát arról a fenyegető mértékű fogyatkozásról, ami hosszabb ideje befészkelte magát a köztudatba. 2020-ig egyetlen tagállamban sem várható számottevő, a népesség öt százalékát meghaladó létszámcsökkenés, mégoly kedvezőtlen feltételezések mellett sem.

Mindez arra vezethető vissza, hogy noha a gyermekszám az egész régióban alacsony, ma már nem egyedül ez határozza meg a népmozgalmat. Sőt, az EU-15 országok példát mutatnak egy új reprodukciós modell érvényesítésére. Ebben létszámmegőrző, -növelő szerep jut a halandóságnak és a migrációnak is, mégpedig a gyermekszámmal összemérhető nagyságrendben.

A szcenáriók másik sokkoló konklúziója az, hogy az öregedési folyamat felgyorsul, új elöregedési hullám indul meg. A számítások szerint a baby-boom korosztályainak idős korba lépése csak nyitánya lesz ennek az elöregedési szakasznak, mely töretlenül folytatódik, és egyharmados szintre emeli az idősek arányát. Azzal kell tehát számolni, hogy 2050-ben minden harmadik polgár a 60 évesnél idősebbek csoportjába tartozik majd.

A harmadik sokkoló következtetés a most csatlakozott országokra vonatkozik. Ezek népessé- ge ugyanis – a számítások szerint – a fiatalabb korösszetétel ellenére jelentős csökkenésnek néz elébe. A népességcsökkenés a földrajzi régió szintjén még ez „Egységes” szcenárió szerint is kialakul (78,6 millióról 77,5 millióra), a „Differenciált” forgatókönyv pedig egyenesen drámai mértékűnek prognosztizálja (a népességszám 2050-ben mindössze 58 millió fő).

Témánk szempontjából különös figyelmet érdemel az időskorúak létszámának és arányának, valamint a függőségi mutatók és az eltartási arányszámoknak az alakulása. Az EU-15 övezetben az idősek száma 2020-ban 102–107 millió, az EU-25 övezetben 120–125 millió körül várható. Ez a 2000. évi létszámokhoz képest 20–30 milliós, azaz 25–40%-os többletet jelent. Az „Egységes” forgatókönyv szerint a legnagyobb, 52%-os létszámnövekedés Hollandiá- ban következett be. Igen jelentős a becsült expanzív Finnországban és Írországban, a csatlakozó országok közül Lengyelországban és Szlovákiában. Az idősek száma ezek mindegyikében legalább 40%-kal emelkedik 2020-ig. A változások a „Differenciált” szcenárió szerint még nagyobbak. 2050-ig az idősek száma több országban megduplázódik, míg másutt – ahol a népesség már ma is igen öreg – a változások szerényebbek.

Nagyon markáns tendencia az idősek arányának növekedése. 2050-ig az unió egészét tekintve ez a korosztály a népesség 32–35%-át teszi majd ki. Ennél lényegesen magasabb lesz a hányaduk Dél-Európában és Közép-Európában.

Az idősödés átfogó, a teljes korösszetételt érintő jellege mutatkozik meg abban, hogy megkezdődik az aktív korúak arányának csökkenése is. Az unió egészében a 20–59 évesek jelenleg 55– 56%-ot képviselnek, 2050-re ez a hányad 47%-ra várható.

Végül az eltartási arányszám alakulására hívjuk fel a figyelmet. Az uniós átlag jelenleg 1,3, a 2050-re számított érték pedig 1,7 – változatlan aktivitási arányok mellett. Külön figyelmet érdemelnek azok az országok, ahol az eltartási arány igen magas szintre szökken. Négy országban: Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban és Magyarországon várhatóan a 2-t is meghaladja.

Öregedés és az Unió

Ahogy az előzőekben is olvashattuk, a társadalom öregedés egy nagy kihívásokat jelentő folyamata. Ez a nyugdíjrendszer miatt jelentős problémákat okozhat. Az öregedés a társadalom egy természetes folyamata, azonban egyre kevesebben vállalnak gyermeket, és így egyre kisebb az aktív korú felnőtt lakosság aránya.

forrás: Központi Statisztikai Hivatal: Időskorúak Magyarországon