Amikor azt vizsgáljuk, hogy miként rétegződik az idősek társadalma, alapvetően kétféle eljárást követhetünk. A hagyományosabb megközelítés a korábbi munkaerő-piaci/foglalkozási pozícióból indul ki, és ez alapján sorolja a nyugdíjasokat, inaktívakat különböző társadalmi csoportokba. A másik markáns álláspont szerint ez a differenciálódás nem magyarázható kizárólagosan munkaerő-piaci jellemzőkkel. Ez a felfogás Magyarországon a nyolcvanas évek elején jutott először kifejezésre, a Rétegződés-modell címmel akkor indított vizsgálat5 kapcsán. A kutatás a többdimenziós szemléletmód érvényesítésére és az egyenlőtlenség különböző összetevőinek empirikus elkülöní- tésére törekedett. Így a munkaerő-piaci helyzeten kívül még számos rétegződési szegmenssel (kulturális fogyasztással, jövedelemmel, vagyonnal, a második gazdaságban való részvétellel, lakással és lakókörnyezettel, emberi kapcsolatokkal és egészségi állapottal) számolt, és e dimenziók együttjárásának elemzésével alakította ki az ún. státuscsoportokat.

A következőkben mindkét megközelítést alkalmazzuk. A munkaerő-piaci/foglalkozási pozíci- ón alapuló elemzést a 2001. évi népszámlálás adatain végezzük, felhasználva azt a rétegsémát, amelyet éppen ezen az adatállományon alakítottunk ki, és amely – az egyének részletes munkaerő- piaci/foglalkozási jellemzőinek figyelembevételével – alkalmas az életmódban, a megélhetési viszonyokban megmutatkozó különbségek érzékeltetésére.6 Az életmód, az életstílus különböző szegmensein nyugvó vizsgálat a 2000. évi életmód/időmérleg-felvétel gazdag adatbázisából merít. Ez az anyagi és kulturális fogyasztás számos eleméről, a lakáskörülményekről tartalmaz részletes információkat.

A tanulmány felépítése a következő: először az ötven éven felüliek gazdasági aktivitás szerinti összetételét tekintjük át, majd az idősödő foglalkoztatottak foglalkozási csoportok szerinti megoszlására fókuszálunk. Ezt a nyugdíjasok nyugdíjba vonulás előtti munkapiaci helyzetének a feltá- rása követi. A továbbiakban a fogyasztáson, az életstílus különböző elemein nyugvó réteghelyzet kerül sorra. Végül azt vizsgáljuk meg, vajon a társadalmi státus hogyan befolyásolja az idősek testi-lelki egészségét.

A nyugdíjasok társadalmi-foglalkozási rétegek szerinti összetétele

A munkaerőpiacról kiszorult rokkantnyugdíjasok több mint 40%-a korábban aktívként betanított vagy szakképzetlen munkát végzett, azaz viszonylag nagy hányaduk már eredendően is kevés elő- relépési lehetőséget kínáló pozícióban volt (3. tábla). Ugyanakkor a férfiak közül nem jelentéktelen arányban (23%) kerültek ebbe a státusba a szakmunkások köréből is; a rokkantnyugdíjas nők egynegyedének pedig korábban szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási vagy irodai foglalkozása volt. Az is figyelemreméltó, hogy ebben az aktivitási csoportban viszonylag magas a kisfoglalkoztatók, az önálló vállalkozók hányada: utolsó foglalkozási státusa szerint a férfiak 14, a nők 8%-a tartozott ide.

Az öregségi és a hozzátartozói nyugdíjban részesülők társadalmi-foglalkozási helyzet szerinti összetétele ennél valamivel kedvezőbb képet mutat. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy a férfiak 21, a nők 11%-a nyugdíjazása előtt valamilyen vezetői vagy értelmiségi, hivatalnoki, szakértői pozíciót töltött be; továbbá a rokkantnyugdíjasokhoz viszonyítva esetükben alacsonyabb azok aránya, akik aktívként mint betanított vagy szakképzetlen munkások dolgoztak.

Az életkor szerinti különbségek azonban ebben a kategóriában is nyilvánvalóak (2.1. és 2.2. ábra). A szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai, technikusi rétegbe tartozók részaránya a fiatal, 50–54 éves nyugdíjasok között a legmagasabb, hányaduk az életkor előrehaladásával visszaesik. Ez – feltehetően – a foglalkozási struktúra időbeli változásával függ össze: a fiatalabb nyugdíjasok között többen vannak olyanok, akik aktívként korszerűbbnek minősülő munkát végeztek, mint az idősebbek között.

Azok aránya viszont, akik munkaerő-piaci karrierjüket vállalkozóként, illetve – a férfiak esetében – szakképzetlen munkásként zárták, az életkorral párhuzamosan nö- vekszik. Szintén számottevőek az életkor szerinti eltérések a vezetők, értelmiségiek, hivatalnokok előfordulási gyakoriságában. Ezen társadalmi réteg súlya a legfiatalabb nyugdíjasoknál a legkisebb; majd – a férfiaknál fokozatosan, a nőknél hirtelen – megnövekszik, végül a legidősebbeknél viszszaesik. Ennek az életkori profilnak a hátterében többféle ok is meghúzódhat. Az első magyarázat szerint az 50 évesnél fiatalabb nyugdíjasok nagy hányada özvegyi jogon kapja az ellátást, és az özvegyek aránya a kedvező társadalmi-foglalkozási státusúak között viszonylag alacsony. A második gondolatmenet úgy hangzik, hogy a korai – a hivatalos korhatár előtti – visszavonulás kevéssé jellemző a vezetőkre, értelmiségiekre, hivatalnokokra, ezért alacsonyabb a részarányuk a nagyon fiatal nyugdíjasok között, míg a legidősebbek között azért kisebb a hányaduk, mert nagy részük évtizedekkel korábban vonult nyugdíjba, amikor a foglalkozásszerkezetben a fizikai munkák domináltak.

forrás: Központi Statisztikai Hivatal: Időskorúak Magyarországon