Az Alzheimer-kór kialakulásának okairól még mindig sokat vitatkoznak. Egy azonban bizonyos,
egyelőre nincs rá hatékony terápia. az Alzheimer-kór megelőzéséről sokan sokfélét állítanak. Kutatások igazolni látszanak, hogy kialakulásában szerepet játszik a genetika, ha tehát valakinek felmenői között volt beteg, nagyobb eséllyel alakul ki nála is Alzheimer-kór. A betegség része a fokozódó feledékenység, a tájékozódási képesség elvesztése és az ítélőképesség romlása.

Erre gondolva emlékezet és felejtés témakörében hoztam néhány idézetet. Életünkben lehetnek olyan időszakok, amikor hasznos a felejtés.

Azt mondják, minden hópehely más és más. Ha ez igaz, hogy nem áll meg a világ? Hogy tudunk térdelésünkből ismét talpra állni? Hogy tudjuk kiheverni ezt a csodát?

Úgy, hogy felejtünk. Nem tudunk észben tartani túl sok dolgot egyszerre. Csak a jelen létezik, és nincs mire emlékezni.
(Jeanette Winterson)

A jövő kiradíroz mindent - nincs a hírnévnek vagy a zseninek olyan foka, amely lehetővé teszi, hogy meghaladjuk a feledést. A végtelen jövő lehetetlenné teszi ezt a fajta fontosságot.
(John Green)

Vigyázat, a gondolat félénk, érzékeny jószág ám, előbb csak az orra hegyét dugja ki, aztán egy kicsit megmutatja a buksiját, óvatosan, apró léptekkel merészkedik elő a csöndben, és semminek nem szabad megzavarnia, mert akkor riadtan elbújik, bekucorodik az agy valamelyik zugába, és mindent megtesz, hogy egy időre elfelejtődjék.
(Claire Loup)

A világnak rengeteg fontos és sürgős elfelejteni valója van, ha azt akarja, hogy élete vidámabb legyen. A jókedvünket, a könnyed közérzetünket alapozhatjuk meg minden igazi, kiadós felejtéssel. Meglehet, ez is egy olyan fölfedezés, amit már rég elfelejtettünk.
(Elekes Ferenc)

Nekem valójában fogalmam sincs róla, mit jelent az, hogy "megbocsátani". Nem foglalhatja magában a "feledés"-t, az ugyanis fiziológiai folyamat, és nem függ az akarattól. Mindannyiunknak van egy csokorra való emlékünk, amitől boldogan megszabadulnánk, de valahogy épp ezek a legragaszkodóbb természetűek.
(Jean Webster)

Felejteni, ami hétköznapi és megőrizni, ami ünnepi: ez a lélek dietetikája. Az emlékezet művészete a művészi felejtés.
(Ravasz László)