Sokan csak felnőttként kezdenek neki a memóriafejlesztés segítségét igénybe venni. Ennek ellenére érdemesebb gyermekkorban elkezdeni, így a gyermek sikeresebb lesz az iskolában is.

Ha tudatosítjuk, hogy a jelenlegi információs társadalomban az információk mennyisége mértanian nő, ebből adódóan a jelenlegi oktatási szemlélet nem kis mértékben hibás. Sokszor elhangzik az a vélemény, hogy a legfontosabb tudás abban rejlik, hogy az információt hol kell keresni. A tényeket és a faktográfiai tudást másodlagosnak tekintjük, mint ahogy azt a készséget is, amely a tényeket, faktumokat szintetizálja, integrálja vagy akár értékeli. Mégis, az adat jellegű információk fontosságát nem kérdőjelezhetjük meg. Mindezek megismerése, rögzítése és elsajá- títása sokszor nehézkes és gyakran magolással valósul meg.

Viszont amennyiben a tanulás folyamatát a diák megnyilvá- nulásában történő állandó változásként értelmezzük, akkor a magolással történő tanulás eredmé- nyét figyelve sok esetben nem tekinthető tanulásnak.

Mint ahogy azok a tanórák sem, amelyek során a tanulás a tömérdek információ elsajátítá- sára irányul, egy idő után unalmassá és fárasztóvá válhatnak, és beindíthatják az agy védelmi mechanizmusát. Ilyenkor az órák unalmasakká válnak, a tantermek pedig hálószobákká alakulnak.

Tony Buzan szavaival élve „your brian is like a sleeping giant – az agyunk egy szunnyadó óriás (szabad fordítás)”, amelynek lehetőségeit korlátok közé szorítjuk. Hogyan szabadítsuk fel agyunk potenciálját?

A jelenlegi agykutatás pszichológiai és idegfiziológiai aspektusait figyelve a kutatási eredmények arra mutatnak rá, hogy a hagyományos oktatás és a tanulás közben alkalmazott jegyzetkészítés és információ lejegyzésé- nek módszerei nem felelnek meg a mai információs társadalom kihívásainak. Annak ellenére, hogy az agykutatás során szerzett ismeretek 95%-a már rendelkezé- sünkre áll, és az adott ismeretek alapján kezünkben van az a tudás is, amely segítségével hatékonyabban ki tudnánk használni az agy kapacitását. Mégis „a mai pedagógia alig ismeri, és szinte alig használja azokat az értékes ismereteket”

Az emberi agy az új ismeretek elraktározásában egy az adott, meglévő ismereteken alapuló struktúrákat használ alapul, azokba épít be. A meglévő ismeretek struktúrája ezáltal bővül, és az új ismeret a korábban szerzett ismereteken keresztül, megfelelő társítás alkalmazásával hozzáférhető. Az asszociációk, képzettársítások sok esetben hatékonyabbá teszik a tanulást és a megismerést, ugyanakkor a memóriafejlesztésében is rendkívül hasznosnak bizonyulnak.

A tanulási módszerek szak- értői már régen rámutattak arra, hogy az aktív, személyes részvétel segít éberen tartani a figyelmet. Ezt kutatások is bizonyították.

„Erősen segíti a tanulást, ha az egyén saját gondolataira fordítja le a tanulnivalót. Ha saját gondolatainkhoz kapcsoljuk a tanulnivalót, akkor saját útjaink mentén helyezzük el, saját asszociációink szerint raktározzuk el és saját rendszerünkben tároljuk. Így előhívás esetén, széles autópályán száguldhatunk a szükséges tudásért.”

Memóriafejlesztés és az iskola

Gyakran veszem észre a kicsiken, hogy az iskolában teljesen túlterhelik őket felesleges anyagok bemagolásával. Ehelyett sokkal jobb módszer a memóriafejlesztés, mely során a gyermek memóriáját oly módon fejlesztik, hogy azt tanulja meg, hol találja meg a válaszokat a krédésekre. A memóriafejlesztés már három-négy éves kortól elkezdhető, kis gyermekmondókák segítségével. A lényeg, hogy élvezze a kicsi, és ne érezze felesleges tehernek.

forrás: A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének lapja - Pedagógusfórum