A mozgásfejlődés és maga a mozgásfejlesztés egy és oszthatatlan folyamat. Lefolyását akadályozhatjuk, de segíthetjük is. Segíteni azonban csak akkor tudjuk, ha ismerjük a születéstől a 10–12 éves korig lejátszódó mozgásfejlődési folyamatokat, azok jelentőségét az egészséges személyiség kialakulásában.

A mozgásfejlesztés folyamatát olyan holisztikus (a teljességre, az egészre törekvő) szemlélettel kívánjuk megközelíteni, melyben feltárjuk a korai fejlődés későbbi időszakban érzékelhető hatásait, valamint nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy nyilvánvalóvá váljon a mozgás- és a motorikus fejlődésnek az egész személyiség kibontakozásában meglévő súlya.

Ha a gyermek mozgásfejlődését a személyiségtől független vagy másodlagos tényezőnek tekintjük, akkor fordulhat elő, hogy az első 6–8 év lehetőségeit ezen a területen nem használjuk ki, majd meglepődve tapasztaljuk, hogy nemcsak motorikus, hanem gondolkodási és viselkedési problémák is jelentkeznek, melyek kellő odafigyeléssel és mozgásfejlesztés bevetésével megelőzhetőek lettek volna.

A családon belüli nevelési hagyományokban meghatározóak a szülőknek a neveltetésükben szerzett tapasztalatai. Az olvasó emlékei alapján eldöntheti, hogy milyen szerepet kapott életében a mozgás, a szülők mennyire inspirálták és segítették a mozgástanulását. Az intézményes nevelésben milyen sikerélményekre emlékszik a mozgásos tevékenységek, játékok során?

A holisztikus gondolkodásmód arra is vonatkozik, hogy a gyermekkori mozgásfejlődésben nem különböztetünk meg fontos vagy kevésbé fontos szakaszokat. Olyan egységes egésznek tekintjük, melyben a harmonikus fejlődéshez minden fázisnak megvan a szerepe. Az emberi test mozgáslehetőségeit a legteljesebb mértékben kihasználni tudó mozgásrepertoár szempontjából sok kisebb mozgásegység egymásra épülésével alakul ki az egyén mozgáskultúrája. Praktikus szempontból az egyén mozgáskultúrájának elégségesnek kell lenni ahhoz, hogy képes legyen kihasználni egészséges testének mozgáslehetőségeit. Fontos, hogy ismerje az egészsége megtartásához szükséges elveket és mozgásos tapasztalatai, valamint a mozgásokkal kapcsolatos ismeretei segítsék szocializációját. Sokszor a mozgásfejlesztés felismerésben és a fejlődés elősegítésében a szülőknek nagy szerepük van.

Jó, ha képes felismerni az ember legmagasabb fizikai teljesítményei mögött meghúzódó testi és lelki teljesítmények nagyszerűségét. Nézőként, szurkolóként legyen képes értékelni és élvezni a sportversenyeket. A világversenyeket, köztük különösen az olimpiát, tekintse az ember olyan fizikai csúcsteljesítményei bemutatójának, melyre büszkeséggel tekinthet.

A mozgáskultúra alapelemeinek döntő többsége a születéstől a 10–12 éves korig kialakul. Az ebben az időszakban elvégzett igényes fejlesztés adja az alapját a később erre ráépíthető bonyolultabb mozgásoknak. Az idegrendszer fejlődése és a végrehajtható mozgások összefüggnek egymással. A fejlődő idegrendszer képes egyre bonyolultabb mozgások szabályozására, a mozgások gyakorlása pedig visszahat az idegrendszer tökéletesedésére, mely alapján újabb mozgások sajátíthatók el. Ebben az időszakban a mozgásnak az idegrendszer funkcionális fejlődésében mással nem pótolható szerepe van. Nem pusztán a mozgásos ügyesség megalapozása történik meg tehát ebben az életkorban, hanem – ezen jóval túlmutatóan – az egész személyiséget meghatározó képességeké is. Emiatt kell a szülőknek megérteniük, hogy mennyire fontos a gyermekkori mozgásfejlesztés.

A fejlődő gyermek élettani, pszichológiai és pedagógiai jellemzőinek figyelembevételével kell megtervezni a folyamatot. A fejlesztés egy egységes, szakaszait tekintve egymással szorosan összefüggő egész, melyet csak a folyamat komplex ismeretében lehet hatékonyan művelni.

Mozgásfejlesztés és szakemberek

A mozgásfejlesztő szakemberek képzésére különböző képzési szintek szakosodtak, mint óvó-, tanító-, tanár-, edző- valamint a rekreációs képzés. Természetesen adódik a feltételezés, hogy amennyiben a mozgásfejlődés egységes folyamat, akkor ennek a szakemberek képzésében is jelentkeznie kell. Ez akkor valósul meg, ha a különböző korosztályok mozgásfejlesztésére történő felkészítésben az adott életkorra vonatkozó mozgás- és ismeretanyagon túl, az alkalmazott módszerekben, valamint élettani, pedagógiai, pszichológiai diszciplínákban is megtörténik a differenciálás.

Ezzel egyidejűleg elgondolkodhatunk azon, hogy a jelenlegi rendszer kellőképpen igazodik-e az egységes mozgásfejlődéshez. Tisztázottak-e megfelelően a felkészítési szintek képzési tartalmában a különböző diszciplínák arányai? Milyen súlyok jelentkeznek az egyes korosztályok fejlesztésére történő felkészítésben, ezen belül milyen jelentősége van a spotszakmai elméleti és gyakorlati ismereteknek? A tantárgyi anyagokban tetten érhetőek-e a teljes folyamat átfogására való törekvések? Jelentkeznek-e a különböző korosztályokra való felkészítésben az alkalmazható módszerek és kommunikáció jellegzetességei?

Anélkül, hogy a feltett kérdésekre választ adnánk, e könyvben az egységes szemléletet mutatjuk be, melyben a legfontosabb rendezőelvet a mozgásfejlődés folyamatában határozzuk meg.

forrás: Király Tibor – Szakály Zsolt: Mozgásfejlődés és a motorikus képességek fejlesztése gyermekkorban