A tanulásnak minden életkorban feltétele a megfelelő testi és szellemi egészség, épség. Tény, hogy az emberi szervezet nagyobb arányú romlásának kezdetét a tudomány 45-50 éves korra teszi. A "normál idősödés" jellegzetességei a testi működések vonatkozásában 30-90 éves korig a következők: az izmok tömege és ereje 30%-kal csökken, az idegrostok ingerületvezetése 15-25%-kal lassul, az agy tömege mintegy 300 grammal megkevesbedik (30 dkg), a nyelven, az ízlelőbimbók száma a fiatalkori 240-250 egységről 40-50 egységre csökken, a testen átáramló vér mennyisége felére csökken, a tüdő vitálkapacitása 75 éves korra már felére csökken, a vese kiválasztó működése több mint felével csökken, a látás és a hallás 70-80%-ban érintett (Iván 2004 416).

Az észlelés, a figyelem, a memória, a problémafelismerés, az intelligencia, az elvont fogalomalkotás és más kognitív műveletek terén lehetnek nehézségeik, de nem lehet az életkor alapján minden idős embernél azonosnak tekinteni a tanulási képességet. A születés óta eltelt évek számával mérhető "kronologikus" életkor és a teljesítmények képességszintjével mérhető "funkcionális" életkor nem fedi egymást, a kronologikus életkor szerint azonosnak vehető emberek közt teljesítményeik vonatkozásában igen nagy eltérések tapasztalhatók a megelőző életszakaszaik tanulási tartalmaitól, formáitól és eredményességétől függően. A tanulás életkori pszichikus kondíciói az öregedés és az öregség idején egyre jobban szűkülnek ugyan (bár ez a folyamat is viszonylagos, és egyénileg változó intenzitású), de nem szűnnek meg, továbbra is adva vannak. (Maróti 2005)

Az egészségpszichológia (Czigler 2000) az egyén „megküzdőképességét”, a kontroll-funkciók fontosságát hangsúlyozza. Az idősödéssel járó nehézségek elviselésében az aktív életmód, a helyes táplálkozás, a meglévő tudás, képességek a szellemi és fizikai funkcióképesség gyakorlás segítségével megtartása és az öregedéshez való pozitív attitűd kialakítása játszik központi szerepet. Az időskori kognitív teljesítmény romlásának egyik oka, ami az öregedéssel kapcsolatos legalapvetőbb pszichológiai tapasztalat is, hogy a meghatározó mentális működések valamivel lassabbak. Minél bonyolultabb, több részfolyamatból álló működésről van szó, annál inkább halmozódik a lassulás, annál nagyobb a különbség idősek és fiatalok között. A kognitív teljesítmény csökkenésének másik oka a végrehajtó rendszer működésében mutatkozó csökkenés, amikor a személy a célok elérése érdekében kevésbé képes összerendezni, koordinálni viselkedését, romlik a döntéshozatal, nehezebb a cselekvések előretervezése, nehezebb a figyelmet megosztani.

Az idős emberek bölcsessége viszont nem az alapvető műveletek sebességével függ össze. Az úgynevezett „fluid”, képlékeny intelligencia a gondolkodási képesség, következtetés és mennyiségi gondolkodás megoldása egyfajta „kristályosodott” intelligenciát is vizsgál idős korban. A „kristályosodás” azt jelenti, hogy elsősorban verbális (nyelvi) elemekhez kötött intelligencia funkciókról van szó nyelvi képességekkel függ össze, úgy mint a szöveg megértése, a nyelvi fejlődés, az olvasási sebesség stb. Az időskori tanulás neurológiai-biológia szintjeinek tárgyalása meghaladná e tanulmány kereteit, de szükséges röviden utalni arra, hogy bár az idegrendszeri regeneráció és plaszticitás az életkor előrehaladtával beszűkül, számos állatkísérletes adat és az emberi patológiás eseményeket követő, hosszú távú vizsgálat igazolta, hogy „felnőttkorban, sőt öregkorban is lehetséges a morfológiai és funkcionális átstrukturálódás, a neuronális hálózatok bizonyos fokú regenerációja.” (Lénárd – Jandó – Karádi 2005 10) Az időskori tanulás eredményei a kiinduló állapot szintjétől függnek, vagyis a nagyobb tanulási tapasztalat, biztos alapkészségek, kidolgozott egyéni tanulási technikák, magasabb iskolai végzettség, a tanulás igénye nagyobb esély.

A magasabb életkor egyik jellemzőjeként tartják számon a szokások uralmát. Egy képzettebb, rendszeresen olvasó, művelődő felnőtt idősebb korában is megtartja szokásait, de igaz ez az alulképzett, a tanulást hamar abbahagyó személyekre is. Az idősödő korosztályok részvétele a felnőttképzésben bizonyítja, hogy érdeklődnek és képesek tanulni, jóllehet kevésbé preferálják a formális képzéseket. A statisztikai adatok tanúsága szerint főként a nők, a jobb jövedelmi helyzettel rendelkezők és iskolázottabbak tanulnak aktívan és számukra a végzettség, az oklevél megszerzése nem fontos, előnyben részesítik az informális és nem formális tanulást. (Courtenay 1989, Csoma 2005 93)

Az életkor előrehaladtával csökken a tanulási aktivitás, egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a részvételt akadályozó tényezők (Courtenay 1989 528, Csoma 2005 81, Boga 2000 159): - megmaradt gazdasági aktivitás, keresőtevékenység, - anyagi nehézségek, - szigorú felvételi követelményeket érvényesítenek egyes államokban (a jelentkezési tesztek eredményéből és a megkövetelt legmagasabb iskolai végzettségből számított tanulmányi átlag a bejutás alapja), - információhiány (a programokat kínáló intézményekben elmarad a megfelelő marketingtevékenység), - egészségügyi problémák, - lelki tényezők azoknál, akik az elmúlt időszak eseményeivel nem tudnak kielégítően, illetve sikeresen megbirkózni (gyász, depresszió), - passzív vagy negatív idősödési attitűd (az aktivitás hiánya, védelembe vonulás, mások vagy önmaga ellen fordulás) (Iván 2004 25), - családi feladatok (nagyszülői teendők), - befeléforduló életvitel (baráti kör, magányos hobbi), - az érdeklődés hiánya, „eleget tanultam már életemben” és „öreg vagyok már a tanuláshoz” attitűd, - a hozzáférés fizikai nehézségei, a tanulás helyszíne az idősek számára nehezen (hosszabb utazással, sok gyaloglással) érhető el, - akadálymentesített tanulási környezet hiánya, - oktatásszervezési problémák (rugalmatlan keretek, nem kínálnak választási lehetőséget a képzések időpontjának, időtartamának, módszereinek tekintetében).

Az öregedés még nem a vég

Az öregedés folyamata bár számtalan kellemetlen velejáróval kapcsolható össze, még nem jelenti azt, hogy az ember már nem tehet szert nagyobb tudásra. Az öregedés egy olyan szakasza az emberi életnek, mikor már nem olyan könnyű az információk megjegyzése és eltárolása, mikor nem fogjuk már fel olyan könnyen a dolgokat, ám ez nem jelenti azt, hogy fel kell adnunk. Az öregedés mellé társuló szellemi leépülés ellen lehet és kell is tenni, hogy az időskor is kellemes életszakasz lehessen mindenki számára.

Forrás: Sz. Molnár Anna: Tanulás időskorban