A Rumini is, mint az igazi, hagyományos gyermekmesék tele van fordulatokkal, szerethető szereplőkkel, kalandokkal és izgalmakkal! Amellett pedig, hogy gyermekünk élvezettel hallgatja vagy olvassa a Ruminit, még személységének fejlődésére is hatással lehet a tanulságos történet. Hogy hogyan?

A mese személyiségfejlesztő hatása

Nincs olyan dolog a világon, amiből ne lehetne okulni. A mesében is mindig „oktató” tanulságos elem. Elsősorban a kitalálás elvének csodálatos képessége, hogy messze túlláson a tényeken. A mese a gyermek képzeletének tápláléka. Saját topográfiáját fedezheti fel vele, annak minden egyes tájával, vidékével. A gyermek számára a mese igazi valóság. Ez az, amihez igazíthatja és mérheti a többi előtte megjelenő tényét s világnak. A mese okulás és bátorítás, odaadás és felelősség, elvezet a pecsétek mögé, ahol rejtőzködnek a titkok. A népmese rendkívül gazdag nevelőerő hordozója. A kisiskolás gyermek legkedveltebb műfaja, hiszen ez az életszakasz a mesék korszaka, ezzel magyarázható, hogy a mesék a gyermekek egész életükre ható mély élményeket jelentenek és lelki életük fejlődésére nagy hatással vannak.

A mesének óriási szerepe van a gondolkodási és megismerési folyamatban, a gyermek lelki jellemvonásainak kialakulásában, a pozitív emberi és erkölcsi tulajdonságok formálódásában, a személyiség létrejöttének folyamatában. A mese lehetőséget ad a gyermeknek, hogy megfigyelje: a jónak és rossznak a pozitív és negatív hősöknek meséről mesére megújuló harcát és megnyugodva, az igazság győzelmének hitében megerősödve, lélekben megnemesedve és gazdagodva igenli a megoldást. A mese olyan varázskulcs, mely nemcsak a könyvbe gyűjtött mesék kincses ládikóját nyitja – állítja Jakob Streit. A kisgyermek a gondolkodási és megismerési folyamat kezdeti szakaszán áll, természetes, hogy nem ismeri a valóságot, a képzelet az a színhely, ahol érzelmei, vágyai, kívánságai teljesülnek. A képzelet, a kitalálás hozza létre az ember egyik legcsodálatosabb tulajdonságát, az intuíciót, mondja Cs. Nagy József. Ugyanakkor a mese erősen fejleszti is a képzeletet. A kisgyermek mesében találkozik, ismerkedik meg az emberi élet meghatározó tényeivel, születéssel, szerelemmel, halállal. A mesében szembesül a gyermek erkölcsi és esztétikai fogalmakkal, mint jóság – gonoszság, szépség – rútság és ezek szinonimáival. A mese az esztétikum sajátos eszközeivel kényszeríti hallgatóját állásfoglalásra, azonosulásra vagy tiltakozásra. A tudat fehér lapja benépesül tényekkel, fogalmakkal. Az érzelmek kezdetben szűkös világa kiszélesedik, kiteljesedik, színekkel, variációkkal gazdagodik. Fantáziája ereje által lehetősége van egy képekben benső életre, amit legjobban mesékkel, történetek elbeszélésével tudunk gyarapítani. A mese elevenebbé teszi a benső képvilágot, ami belülről alakítja, formálja a lelket még olyan környezetben is, ahol a külső környezet vagy a külvilág igen vigasztalan.

Tapasztalatok bizonyítják, hogy a gyermek belső lelki kialakulása a külső és belső képektől függ. A gyermek példaképeket talál a mesékben, akikhez öntudatlanul is hasonlítani szeretne. A társadalmi norma támasztja alá, hogy a jó tündér, a segítőkész legény alakjába bújna legszívesebben a gyerek, mert ez az elfogadott, ezt tartja helyesnek a környezete is. Ahogyan előre halad a gyermek az anyanyelv aktív és passzív elsajátításában, olyan mértékben válik képessé differenciáltabb érzelmek kifejezésére. A kisgyermek miután eljutott érzelmeinek arra a fejlődési fokára, ahol már más emberek sorsa érdekli őt a mesében ismerkedik meg a másokért való aggodalom, az örvendező együttérzés érzelmei, az igazságosság, a bátorság, a hűség fogalmával, az elnyomó erőszak elleni gyűlölettel és megszerzi magának azt az optimizmust, melyre a gonosz hatalmak elleni küzdelmekben majdan szüksége lesz.

A mesék elején a hős rendszerint jelentéktelen, kicsi vagy egyszerűen buta, nem szeretik és az olvasó vagy hallgató sem hisz sikereiben. A mese végén váltás következik be, hisz diadalmassá válik, ereje megsokszorozódik. Ehhez gyakran varázseszközökre van szükség, melyek megváltozatják a szereplő életét, meghozzák szerencséjét, néha segítőtárs szerepét töltik be. A mese azt mondja a gyereknek: látod, éppolyan kicsi, gyenge és butácska gyerek mint te, mégis megtalálta a kiutat egy kilátástalannak, megoldhatatlannak látszó helyzetből. Ebből logikusan következik az „én is győzhetek” gondolat. A mese műfaja mindig konkrét helyzetekkel válaszol a kérdésekre. A kalandok ugyan nem valóságosak, de a belőlük fakadó remény valóságos. A mesék legnagyobb értéke, hogy bátorságot adnak. Arra tanítanak, hogy minden válságból van kiút. Arra biztatnak, hogy higgyünk a jövőben. „Az aki megérti őket, könnyebben eligazodik a bonyolult élethelyzetekben, tapasztalatait beépiti saját világába, kialakíthatja morális értékrendjét, menedéket talál a magány ellen. És arra is választ adnak, hogy mit tegyünk, ha eljön értünk a várva várt királyfi és mit, ha mégsem így történik.” Igen nagy igazságérzet szorul a gyermekbe, a mese kapcsán is megérti a pszichológiai igazságot, mely a látszólag irreális történetben rejtőzik. Minden mese egyetemes emberi problémát érint, és megadja a kulcsot a megoldáshoz. A mesékben jelentkezik a félelem érzése is, veszélyek léteznek a népmesékben is, de a gyermeknek sikerül legyőznie a veszélyeket, akár a mesehősöknek, akikkel azonosul.

De azt is megtanulja, hogy semmit sem érhet el saját erőfeszítés nélkül: a mesehősöknek számos próbatételen kell keresztülmenniük, hogy elnyerjék a jó tündér segítségét vagy feleségül kapják a királylányt. A mese azt mondja a gyereknek, ha kapni akarsz az élettől, adnod is kell. A mesék által színessé és gazdaggá válik, telítődik a gyermek lelke, ha nem kap ilyen táplálékot, akkor tompa és érzelemszegény marad, elevenség és mozgékonyság nélkülivé válik. A steineri pedagógia szerint fontos, hogy a felnövekvő gyermek hangulat és harmóniagazdag lelki táplálékot kapjon.

A gyermek fantáziaéletének erkölcsi ösztönzést ad a mese. Mindazt, amit az élet később kemény valóságként hoz majd felé, előre megéli a gyermek együttérezve és bensőséges összetartozásban a mese alakjaival. A gyermek teljesen azonosul velük, szenvedéseik az ő szenvedései, könnyeik az ő könnyei és örömeik az ő örömei. Minden jóindulat elnyeri jutalmát, a rosszaság büntetését. Ez az, ami mintegy erkölcsi levegő minden történetet átjár s ilyen módon nagyon korán és még igen zsenge lelki fokon elősegíti a gyermekben egy valódi erkölcsösség megalapozását és megszilárdítását. A gyermek nem lehet meg mese nélkül, a meséből áradó érzés, fantázia és költészet nélkül. Itt talál rá a maga konfliktusaira és megoldásokra is. A gyermek számára a mese szinte közvetlen menekülés a valóság szorításaiból, olyan kalandok és csodák segítségével, amilyen csak lehet. Cs. Nagy Istvánnál olvassuk a nagy kérdést: „Ki nem érezte már, hogy a való élet sárkányai, gonosz boszorkányai és sötét
hatalmai elől nem mentheti meg más, mint a mesék csodatevő tündérei, varázsos erejű állatai?” A mese segít élni, eligazodni a világban, és a vágyak korlátlanul teljesülnek benne. A gyermek figyelmét olyan történet köti le legjobban, amelyik szórakoztatja és felkelti a kíváncsiságát. Egyszerre reagál személyiségének minden megnyilvánulására.

Rumini a mesék meséje

Ha visszagondolunk saját gyermekkorunkra a mesék mindig igazi varázslatot jelentettek számunka. A Rumini képes a ma már oly ritka varázslatra: igazi, tanulságos, fordulatos és izgalmas gyermekmesét ígér az apróságoknak. Hogy miben más a Rumini, mint a többi mese? A szerethető egér főhős kalandra csábítja a gyerekeket, elbűvöli őket és a történet magában hordozza azokat az összetevőket, amelyet sok mai agresszív mese már nem. A Rumini egyszerű és nagyszerű, szórakoztat és nevel!

Forrás: Csiszér Anna: A mese személyiségfejlesztő hatása