Amikor a sejt osztódásakor éppen abban a génszakaszban keletkezik hiba, amely a növekedés ellenôrzéséért felelôs, a másolási hibának köszönhetôen ellenôrzés nélkül növekedô daganatos sejt jön létre. Ilyen mutáció az egészsé- ges szervezetben is viszonylag gyakran bekö- vetkezik. Ezenkívül azonban egész sor olyan külsô tényezô is létezik, amelyek kiválthatják az ellenôrzés nélkül növekedô sejt képzôdését, így például a sugárzás, a különféle vírusok vagy a dohányfüst.

Bármilyen drámaian hangzik is mindez, testünk általában jól fel van készülve az efféle mutációkra. A sejt speciális mechanizmusok segítségével gondoskodik arról, hogy abbamaradjon a növekedése, amint érintkezik a szomszédos sejttel. Ezt a folyamatot nevezik kontakt inhibíciónak, más szóval kontakt gátlásnak.

A hibás másolat felszámolja önmagát A daganatos sejtek esetében a sejtcsoporton belül nem mûködik a növekedés, osztódás, megsemmisülés eme „egészséges” összjátéka. Mivel a sejt kettôzôdése során éppen az ellenôrzôkapcsoló mûködése károsodott, a sejt a szabályozó jelzéseket nem érzékeli, és ezért kivitelezni sem tudja. Ezért szervezetünk további ellenôrzô mechanizmusról is gondoskodott: afféle önmegsemmisítô programról olyan sejtek számára, amelyek túllépték a korlátokat és ellenôrzés nélkül növekednek. Ezt az önfelszá- moló programot programozott sejthalálnak, azaz apoptózisnak nevezzük.

Ezzel, vagyis a sejt halálával a probléma rendszerint meg is oldódik. Ha viszont a mutáció éppen azokat a géneket érinti, amelyek az apoptózist vezérlik (ilyen például a p53-as gén), akkor azok elveszítik mûködôképességüket. Így a mutálódott sejt a szó legszorosabb értelmében halhatatlanná válik, mert az önfelszámoló program már nem aktiválható.

A daganat még nem egyenlő a rákkal

A növekedési kontroll és az önfelszámolási mechanizmus mutációk miatti inaktiválódása kö- vetkeztében az érintett sejtek ellenôrzés nélkül növekednek: szövetburjánzás alakul ki. Ezt a sejthalmazt jóindulatú daganatnak nevezzük. Igaz ugyan, hogy ez korlátozás nélkül növekszik, de egészséges szomszéd sejtjeinek csak annyiban árt, hogy félretolja ôket. A viszonylag jóindulatú daganatos sejthalmaz csak akkor válik rosszindulatú rákos daganattá, amikor a daganatos sejt képessé válik a környezô szövetek feloldására és arra, hogy növekedését az egészséges sejtek rovására folytassa. Ebben az esetben invazív daganatról beszé- lünk. Ez az átváltozás sokszor azzal jár, hogy keletkezési helyétôl nagyobb távolságra is terjeszkedni kezd a testünkben a daganatos sejt. Ezt a folyamatot nevezzük áttétképzôdésnek vagy metasztázisnak. Csak abban az esetben beszélünk rosszindulatú daganatról (malignus tumorról) vagy rákról, ha bekövetkezett az invazivitás és a szóródás stádiuma.

Gyors felismeréssel a rák ellen

Általában azt mondhatjuk, hogy minél hamarabb sikerül felismerni egy elfajult sejtcsoportot, annál jobbak a gyógyulás esélyei. Különösen igaz ez a béldaganatok megelôzô stádiumára, az úgynevezett adenomákra, amelyek többnyire jóindulatú daganatok. A rák ellen fontos a korai felismerésére szolgáló tesztek, illetve béltükrözés segítségével a megelôzôstádiumok jól felismerhetôk, és kis beavatkozással el is távolíthatók. Az esetek döntô többségében ez elegendô is a beteg teljes gyógyulá- sához. Éppen ezért éljen az egészségügyi ellá- tórendszerben biztosított rákszûrési lehetôségekkel! Ezzel küzdhet mindenki a rák ellen. Ám még így sem lehet valamennyi rákmegelôzô állapotot vagy kis sejtburjánzást felfedezni. Ezért lesz a jövôben egyre fontosabb, hogy érzékenyebb, a rákot korai stádiumban felismerô teszteket fejlesszenek ki, amelyek lehetôleg korán kimutatják az elfajult sejteket.

forrás: Dr Johannes F. Coy - Maren Franz: Az új rákellenes táplálkozás