Előadás részlet
Memóriánk sokszor okoz problémát, elfelejtjük hová indultunk, vagy hirtelen nem
jut eszünkbe egyik ismerősünk neve. Ilyen esetekben nem kell rögtön orvoshoz rohanni, vagy elkezdeni azon gondolkozni, hová is tettük a nagyi cavintonját.
Az emberi memória egy roppant bonyolultan működő szerkezet, ebből következően rengeteg problémája lehet. Azt már Doktor House óta tudjuk, hogy egy betegségnél minden összefügghet mindennel, ez a memória zavarainál sincs másképp. Így nem csoda, hogy a konferencián több tudományág neves szakemberei közelítették meg a problémát másmás szemszögekből.

A memória modellek kutatásában már ismerik a dolgok mozgatórugóját, a kormányt, ami irányítja a kerekeket, csak arra a mechanizmusra kell még rájönni, amivel ez a bonyolult szerkezet működik.

Freund Tamás egyik alapkérdése az volt, hogy az emberi agy képes-e megismerni
önmagát. Az agykutatás óriási fejlődésen ment keresztül. Freund és kutatócsoportja elsősorban az agykéreg működését vizsgálja. A magasabb rendű idegműködésünkért ez a 3-4mm vastag lemez felelős. Az agykéreg 2 négyzetméter felületű lenne kiterítve és mintegy 100 milliárd idegsejtet tartalmaz, ezek komplex hálózatai valósítják meg, vezénylik le, tervezik meg cselekedeteinket, s itt, az agykéregben születnek meg az új ötleteink,
itt rejlik a kreativitásunk.

Az agykéregben olyan fontos kérdések keletkeznek, amelyeket bár fel tudunk tenni, de természettudományos módszerekkel nem adható rá válasz: mi létezésünk értelme. Freund Tamás ismertette az agykérget felépítő idegsejtek fő típusait. A piramissejtek képezik a legnagyobb tömeget - érdekes, hogy 1 piramissejt 10-100 ezer membránsejtkapcsolatot képes alkotni. Szinte kibogozhatatlan sűrűségű a hálózatuk, 1 idegsejt 40-60 ezer idegsejtet képes behálózni. A kapcsolatok neve szinapszis ez a memória alapegysége.

A piramissejtek szinkronizálását a gátlósejtek biztosítják, 1000-2000 sejtet képesek
beidegezni, de őket is összehangolják a ritmusgeneráló - pacemaker sejtek. Az agykéreg emléket tárolni szinte végtelen mennyiségben tud, de Freund Tamás arra hívta fel a figyelmet, hogy az emlékek előhívása megy nehezebben, ez a szűk keresztmetszet". Az emlékek minél egyedibbek, annál könnyebben előhívhatók s annál inkább más jut eszünkbe róluk, és ez az, amit a hétköznapok nyelvén kreativitásnak hívunk.

Freund neurobiológusként azt állította, hogy igényt és feltételt kell teremteni arra, hogy a belső világunk is részt vegyen a mindennapjainkban. Az előadó szerint veszélyben van a kreativitásunk, az igények és feltételek sem kedvezőek a belső világunk bevonására példaként említette az akadémikus, hogy interneten szörfölgetve nem lehet megjegyezni semmit, mert a felületes figyelem csökkenti
a kreativitást, az emlékezetünk minősége is romlik számítógép közbeiktatásával.
Freund szerint az információs robbanás és a globalizáció adaptációs nyomást jelent az
emberi agyra. Az agy számára az információs környezet is környezet, és az agy ez alól is keresi a kibúvókat. Veszélyt jelent még az is, hogy az alkohol és a drogok útját könnyebb választani a felelős döntések helyett. Freund szerint a kulturális örökség egyre rosszabb hatásfokú továbbadása is komoly veszély, mert ha a biológia örökségünk továbbadása is ilyen rossz hatásfokkal működne, akkor egy-két generáció alatt kipusztulna az emberiség.

A kulturális örökség nem megfelelő örökítésének következménye az önzés, terrorizmus, vallási szekták elterjedése. Az önzésről kifejtette, hogy az emberi közösségek 100-200 fős méretben születtek, ennek következménye az, hogy ma is
maximum 300 főt képes az emberi agy szociális közösségben nyomon követni. Példának hozta fel a nyálkás penészt - amely amőboid sejtekből álló telep - állábakkal mozogni is képes, és akár arrébb taszítja a szomszédját, ha útban van neki. Egész addig, amíg ki nem szárad a telep, mert akkor átalakul. A telep harmada spóratartó szárrá alakul, amelyek kiszáradnak és elröpülnek - a közösséget fenyegető veszély hatására az egyedi sejt nem maradhat önző.

Ellenben az önző génvariáns csak spórává alakul, és a környezetét alakítja át szárrá, de ha a számuk 30-40 %-on túl növekszik, megfojtják az egész telepet. A biológiailag determinált önzés kiútjait is ismertette az akadémikus: kisközösségek újraalakítása, a belső világok hatékonyabb bevonása. Freund Tamás szerint a belső világ gazdagítása művészeti nevelés és katartikus élmények nyomán lehetséges, de erkölcsi-etikai oktatás is szükséges hozzá, és a példaadás sem felesleges.

Forrás: Előadások: „A memória alapegysége” „Memória modellek„