Mirdad könyve : Harmadik fejezet

A Szent Háromság és a tökéletes egyensúly

MIRDAD: Jóllehet mindegyikőtöknek saját énje a középpontja, mégis mindannyian egyetlen én - nevezetesen Isten egyetlen énje - körül keringtek.

Isten énje, ó, szerzetesek, Isten egyetlen, örök Igéje. Ebben az Igében nyilvánult meg Isten - a Legfelsőbb Tudat. Az Ige nélkül Isten nem volna más, mint tökéletes csönd. Ezáltal al­kotta magát a Teremtő. Ezáltal veszi fel az egyetlen formátlan a formák sokféleségét, amelyeken keresztül a teremtmények újra visszatérnek a formátlanságba.

Ahhoz, hogy érezze, gondolja és kifejezze magát, Istennek csak azt kell mondania: Én. Ezért az Én az ő egyetlen szava. Ezért ez a szó az IGE. 

Amikor Isten azt mondja: Én, semmi sem maradt kimon­datlanul.

Látható és láthatatlan világok; megszületett és majdan születendő dolgok; a múló és az eljövendő idő - minden, még a legapróbb homokszemet sem kivéve, benne foglaltatik és kimondatik ebben a szóban. Ezáltal jött létre minden, ami van.

Ez az Ige tart fenn mindent.

Ha egy szónak nincs értelme, akkor az csupán visszhang az űrben.

Ha egy szónak nem örökké egy és ugyanaz az értelme, akkor az csak rákos daganat a torokban, és hólyag a nyelven.

Isten Igéje nem az űr visszhangja, nem a torok rákos daga­nata, és nem is hólyag a nyelven, csak azok számára, akikben nincs meg a belátás.

Mivel a belátás a Szent Szellem, amely az Igét életre kelti és a tudattal összeköti.

Ez az örök egyensúly mérlegének a nyelve, amelynek két tányérja az eredeti tudat és az Ige.Az eredeti tudat - az Ige - a belátás szelleme: íme, Ó, szer­zetesek, a létezés szent háromsága, a három, amely egy, az egy, amely három, az együtt-egyenlő, az együtt-kiterjedő, az együtt­örök; az önmagát kiegyensúlyozó, az önmagát megismerő, az önmagát beteljesítő, amely sohasem gyarapodik és sohasem csökken. Mindig békében van. Mindig változatlan. Ez, szerze­tesek, a tökéletes egyensúly.

Az emberek Istennek nevezik, noha túlságosan csodálatos ahhoz, hogy névvel lehessen illetni. Mindazonáltal szent ez a név és szent a nyelv, mely szentként megőrzi.

Mi hát az ember, ha nem ennek az Istennek az ivadéka?

Különbözhet-e az ember Istenétől? Nem rejtezik-e benne a tölgy a makkban? Nem rejtőzik-e Isten az emberben?Ezért az ember is szent háromság: tudat, ige, belátás. Te­remtő az ember is, mint az Istene. Az ember teremtménye az ő énje.