Az emberi emlékezet vizsgálata már több mint egy évszázada népszerű a kutatók körében. A tanulást az új információk megszerzéseként, a memóriát pedig egy olyan tudás megléteként
definiálhatjuk, amely egy későbbi időpontban is elérhető. A tanulás és a memória három folyamatot foglal magában: a kódolást, a tárolást és az előhívást. A kódolás a bejövő információk tárolási folyamatát jelenti. A tárolás az információ megszerzésnek és konszolidációjának az eredménye, a memóriánk létrehozza és fenntartja a tartós emléknyomot. Az előhívás az előzőleg megtanult vagy elraktározott emlékek tudatos
előhívását vagy felismerését jelenti.

Atkinson ésSchiffrin(1968) nevéhez köthető a modális model megalkotása, amely magában foglalta a szenzoros, a rövid és a hosszú távú memóriát is.

A szenzoros memóriának ugyan nagy információkapacitása van, azonban ezeket csak néhány miliszekundumig képes megtartani. A vizuális szenzoros emlékezetet más néven ikonikus memóriának vagy ikonikus tárnak nevezzük, míg a verbális szenzoros memóriát echoikus memóriának hívjuk. Szenzoros emlékek például a háttérzajok a memóriarendszerünkben. Ha
nem raktározódnak el szenzorosmemórianyomként, akkor nagyon gyorsan törlődnek.
A hosszú távú memóriát napokban vagy években mérjük, tartós emléknyom tárolást jelent. A kognitív pszichológiában a hosszú távú memóriát két részre oszthatjuk: deklaratív memóriára és non-deklaratív (implicit) memóriára. A deklaratív memória olyan tudást jelent, amihez tudatos hozzáférésünk van, beleértve a személyes és a világról alkotott tudást.

A deklaratív memóriát további két részre oszthatjuk: szemantikus (tényekkel, eseményekkel kapcsolatos) és epizodikus (önéletrajzi) emlékezetre. Az emlékezeti, tanulási és intelligencia tesztek nagy része a szemantikus memóriát méri. Az epizodikus (önéletrajzi) emlékezetet annak személyes és szubjektív volta miatt nehéz mérni.

A non-deklaratív memória olyan tudást jelent, amihez nincs tudatos hozzáférésünk, például a motoros és kognitív készségek (procedurális tudás). A procedurális tanulás számos olyan motoros készség megtanulását foglalja magában, mint a biciklizés, zongorázás vagy a balról jobbra olvasás. Atkinson ésSchiffrin(1968) nevéhez köthetjük a munkamemória elnevezést, akik szerint a rövid távú emlékezet munkamemóriaként funkcionál. Ez egy olyan rendszer, amelynek fontos szerepe van a kognitív műveletek végrehajtásában. A korai többszörös tárelméletek (Broadbent, 1957;Atkinson és Shiffrin, 1968) szerint háromféle memóriatár létezik a modalitásspecifikus érzékelő tárak, melyekből az információ bekerül egy korlátozott
kapacitású rövid távú tárba, és egy hosszú távú tár, melynek elméletileg korlátlan a kapacitása. Ezen elméletek egyik legfeltűnőbb hibája az volt, hogy egységesnek tartották a rövid távú tárat. A korai modális-modellt a többkomponensű és dinamikus munkamemória-modell váltotta fel azzal, hogy ezt a hiányosságot kiküszöbölte (Baddeley és Hitch, 1974). Ez a modell az 1980-as évekre általánosan elfogadottá vált. Baddeley és Hitch(1974) úgy vélik, hogy a többkomponensű munkamemória-modell egy korlátozott kapacitású tár, melyet azzal igazoltak, hogy az egy időben végzett terheléses feladatok interferenciát okozna
k és az emlékezeti teljesítményt lecsökkentik, ezzel egy időben az előhívás idejét meghosszabbítják.

A vizsgálati személyeknek a munkamemória tesztekkel párhuzamosan számterjedelmi feladatokat kellett végezniük és ezek eredményeinek tanulmányozásából kapták a vizsgálat megállapításait. Megfigyelték, hogy a hatás nem egyforma erősségű, ezért azt a következtetést vonták le, hogy ez a rendszer több alrendszerre bontható. Ezek a kutatási eredmények segítettek abban, hogy a kutatók eljussanak a mai többkomponensű munkamemória-modell megközelítéshez. A munkamemória nem egyszerűen passzív tár, ami csak az információk tárolását végzi, hanem aktív információfeldolgozó rendszer, aminek segítségével műveleteket
is végezhetünk, és amely további részekre tagolódik.

A munkamemória terület általános/területspecifikus aspektusai -Az eredeti munkamemória-modell szerint a központi végrehajtó az a területáltalános feldolgozó alkotóelem, amely területspecifikus komponenseket tárol (Baddeley,1992). Shah ésMiyake(1996) szerint a munkamemória rendszer két elkülönülő terület specifikus alrendszert foglal magában (verbális és téri-vizuális), amelyek egymástól függetlenül képesek fenntartani és manipulálni az információt. Azok a tanulmányok, amelyekben a rövid távú memóriát és a munkamemóriát hasonlítják össze, mindkét területen egy terület általános feldolgozó és egy területspecifikus tároló komponenst írnak le. Továbbá különböző képalkotó eljárásokat használó tanulmányok is igazolják a munkamemória terület általános/specifikus komponenseit. A munkamemória működésében fontos szerepe van a ventromediális, dorsolaterális, prefrontális és a parietális kéregnek is.

forrás: Tánczos Tímea: A verbális fluencia és a munkamemória életkori változásai és szerepük az iskolai teljesítményben

Memória a munka szolgálatában

Nem csak a tanulási folyamatban, de bizony a munka során is szükségünk van a jó memória adta lehetőségekre. Ahogy az élet számos más területén, úgy a munkában is fontos, hogy képesek legyünk párhozamosan több dolgot is csinálni, odafigyelni az utasításokra, észben tartani dátumokat, neveket, tehát fontos, hogy képesek legyünk a memória adta lehetőségek kiaknázására. A memória pedig törődést és ápolást igényel – fontos ezt szem előtt tartani.