Memória tárak (emlékezeti rendszerek)

Mindennapi tapasztalat az emlékezés teljesítményének idő-függése. 1-2 másodperces terjedelmű a szenzoros memória tár, mely jól vizsgálható a kiváltott potenciálok módszerével. Az így nyert adatok alapján vált világossá, hogy az idegrendszer akkor is összehasonlítja a korábbi szenzoros ingerek által kialakított emléknyomokat újabbakkal, ha erre nem figyelünk, tehát a folyamat ”preattentív” jelenségként értékelhető. A csak néhány percig emlékezetünkben maradó ismeret (pl. egy éppen megjegyzett telefonszám) a rövid-távú memóriában (short term memory, STM), az ennél hosszabb ideig tárolt ismeret a hosszú távú memóriában (long term memory, LTM) raktározódik. Az STM-ből az LTM-be történő átvitel a konszolidáció. Míg az STM kapacitása percekben mérhető, az LTM terjedelme elvben meghatározhatatlanul hosszú.

Emlékezetzavarok

Az emlékezés-működés (pl. traumák által okozott) zavarainak vizsgálata számos kérdés vonatkozásában gazdagította a memóriával kapcsolatos ismereteket. Az agyrázkódás által okozott emlékezet-kiesés (amnézia) magában foglalhatja a sérülést megelőző időszak egy részét (retrográd amnézia), a sérülés időszakát (kongrád amnézia), ill. az azt követő periódus egy részét (anterográd amnézia). Anterográd amnézia nemcsak fejsérülés után alakul ki. Az erre vonatkozó ismeretek gyökerei szintén patológiai vonatkozásúak. Az alkoholistákon megfigyelhető Korsakovtünetegyüttes része az anterográd amnézia. Ennek fő megnyilvánulási formája új ismeretek elsajátításának (pontosabban megtartásának) képtelensége. Részletes elemzés alapján vált ismertté, hogy ilyenkor a relációs tanulás révén megszerzett ismeretek vesznek el. Ezeket a tapasztalatokat támasztották alá gyógyszerekkel kezelhetetlen epilepsziás betegeken végzett műtétek következményei is. Ezek kapcsán a temporális lebeny belső (mediális) részét távolították el, kezdetben mindkét oldalon. Az ilyen betegek epilepsziás rohamai megszűntek, vagy jóval ritkábban jelentkeztek, azonban súlyos, anterográd típusú emlékezetzavaruk alakult ki, ami a limbikus rendszernek, közelebbről a hipokampusznak a memóriában jászott valószínűleg igen fontos szerepére irányította a figyelmet. Ezt állakísérletek adatai is alátámasztották: kétoldali hipokampusz eltávolítás után az állat képtelen térbeli tájékozódást igénylő feladat elsajátítására, ill. az így szerzett ismeretek felidézésére. A kísérleti állatok hipokampuszában ezek szerint a tanulás eredményeként feltehetőleg „kialakul egy térkép”, melynek felhasználásával képes az útvesztő feladatot végrehajtani. A hipokampusz memória-folyamatokban való szerepére vonatkozó jelenlegi felfogás szerint ez a funkció nem az ismeretek LTM-ben vagy STM-ben való tárolásában vagy előhívásában, hanem a konszolidáció folyamatában nélkülözhetetlen. Abban a folyamatban lehet igen fontos szerepe, melynek kapcsán az dől el, hogy mit érdemes és kell az idegrendszernek rögzítenie. Valószínűnek látszik, hogy nem véletlenül találták meg először az LTP-t a hipokampuszban; ez a jelenség memória-folyamatok elemi példájaként is felfogható.

Explicit és implicit memória

Az emlékezés-működés több szempont alapján kategorizálható. A (szavakkal jól kifejezhető) deklaratív (explicit) memóriatartalmak egyik része a tényekre, eseményekre vonatkozó fogalmi rendszer. A kultúrkörünk tudásanyagára vonatkozó ismereteket a szemantikus memória megjelöléssel szokták illetni. Az explicit memória másik része a korábbi eseményekre, élményekre vonatkozó epizodikus memória. A nondeklaratív (implicit) memória tartalmát a jórészt instrumentális kondicionálás révén elsajátított, a legkülönbözőbb mozgásokban megnyilvánuló készségek (hangszeren való játék, szerszámokkal történő műveletek, stb.) alkotják. Szerkezeti alapok A memóriafunkciók struktúrális hátterét tekintve az explicit memória működésének alapja a hipokampusz és a diencefalon, valamint az ezekkel összeköttetésben álló asszociációs kéregterületek épsége. Az implicit memória a temporo-parieto-occipitalis asszociációs kérgi areák, a kisagy, és a striatum zavartalan működésén alapszik. Ez a klinikai tapasztalatokra támaszkodó lokalizáció-elvű felosztás ellentmond a holisztikus felfogásnak, mely utóbbi nézet szerint a memóriaműködések nem köthetők bizonyos agyi struktúrákhoz.

Az emlékezés működés 3 fázisa a bevésés, tárolás és felidézés. A tárolás időviszonyait tekintve a szenzoros memória 1-2 másodpercig, a rövid távú memória néhány percig képes emléknyomokat őrizni. A hosszú távú memória kapacitása elvben korlátlan. A traumák által okozott emlékezetzavar (amnézia) kiterjedhet a sérülést megelőző időszakra (retrográd amnézia), a sérülés időpontjára (kongrád amnézia), és a sérülét követő periódusra (anterográd amnézia). Utóbbi károsodása a relációs tanulási képtelenségben nyilvánul meg. Az explicit memóriatartalmak szemantikus és epizódikus jellegűek lehetnek. Ennek hátterében a hipokampusz, a diencefalon és asszociációs kéregterületek ép működése áll. Az implicit memóriatartalmak az elsajátított készségekre vonatkoznak, melynek működéséért a a temporo-parieto-occipitalis asszociációs kérgi areák, a kisagy, és a striatum felelősek.

A memória működése

A memória megfelelő működése az alapja annak, hogy a már korábban megszerzett tapasztalatok, ismeretek felhasználhatók legyenek a később életünk során. A memória raktározási folyamatai a megjegyzés, a raktározás és a felidézés. Ezek a memória folyamatok alapvetően függenek többek között a figyelemműködéstől, valamint a megjegyzés tárgyát képező pszichés élmény érzelmi színezetétől.

Forrás: Bölcsész Konzorcium: Pszichológiai alapismeretek